Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Tanulmányok - Molnár Ilona: Az alárendelt mondatbeli felszólító módról (A magyar kötőmód kérdéséhez) [On imperative in subordinate clauses] 5

8 MOLNÁR ILONA adott igemód értékében. Ha igen, a módhasználat magyaros. Magyaros pl. a Lehetetlen, hogy ne tudnád; Nincs, aki sirassa mondatok mellékmondati módhasználata, mivel a Te ne tudnád?! Valaki sirassa! egyszerű mondatokban a feltételes, illetve a felszólító mód ugyancsak a beszélő kétkedő, illetve óhajtó attitűdjét fejezi ki. Ilyen módszerrel részint a reális nyelvtörténeti folyamatokra, részint a nyelvi intuícióra (viszont semmilyen egyéb grammatikai vagy kommunikatív szempontra nem!) támaszkodva Klemm tehát a magyarosnak tekinthető módhasználatot határolja körül. Teszi ezt — megítélésem szerint — nem elsődlegesen normatív, nyelvművelési céllal, hanem azt érzékeltetve, hogy szoros értelemben a magyarosnak minősülő szerkezetek tartoznak a tárgyhoz, a magyar nyelv rendszeréhez.13 1.3. A „kötömód-pártiak" érvei Az elmúlt évtizedekben Pataki Pál és Prileszky Csilla — egymástól függetlenül, de nagyrészt ugyanazon mondattani jelenségekre hivatkozva — a magyar mellékmondatbeli felszólító mód és kötőmód megkülönböztetését kezdeményezték. A hivatkozott jelenség főleg a felszólító módú mellékmondat igekötős igéjének szórendje, amely — a szerzők megfigyelése szerint — a főmondat bizonyos tartalmi jegyeinek függvényében egyenes vagy fordított alakot ölt. Mindkét szerző úgy vélekedik, hogy pl. az Elment, hogy megváltsa a jegyét - Elküldték, hogy váltsa meg a jegyét mondatpár14

esetében a megváltsa igemódja olyan, mint más nyelvekben a kötőmód, pl. a franciában a subjonctif, és csak a váltsa meg alak tekinthető felszólító módúnak. Pataki ezenkívül rámutat, hogy a kötőszó elhagyása az egyenes szórendü mellékmondat esetében mindig rossz mondatot eredményez, s ezt ugyancsak az ige kötőmódjának tudja be.15 A hagyományos szemlélettel (annak fenti pontjaival) összehasonlítva: Pataki és Prileszky egyaránt a morfológiai forma másodlagosságának elvét követik: a, felszólító mód terminust csakis azokban az esetekben tartják elfogadhatónak, amikor a mellékmondat — vagy annak egyszerű mondati „eredetije" — tényleges felszólítást (kívánságot, óhajt stb.) tartalmaz. A módhasználat idegenszerűsége vagy magyarossága vizsgálati szempontjaik között nem szerepel. A mellékmondat egyszerű mondatból való származtatásának, más szóval önálló mondhatóságának szempontja — „a mellékmondat eredetije" vagy fogalmilag hasonló néven — mindkét szerzőnél megjelenik, ámde Kifejtésétl. Klemm 1928-1942. 492-494, 513-514, 580-588. Problémáiról és tanulságairól 1. Molnár 1985b. 25. Prileszky 1974. 473. Prileszky 1974; Pataki 1984. 209, 211-213; egyetértöleg 1. É. Kiss 1983. 57-58; Kenései 1991. 260-263. Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.