Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Szemle, ismertetések - Szigetvári Péter: Naturalisták Kremsben 250

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 251 morfológiai és szintaktikai jelenségeket is természetes folyamatokkal akarja magyarázni, akkor evidens módon nem szorítkozhat arra, hogy csak a beszélő artikulációjára és a hallgató percepciójára legyen figyelemmel. Nézetének igazolására Schein és Steriade (1986) egy példáját hozza fel: a tigrinyában egy szabály a magánhangzót követő veláris zárhangot spirantizálja. Ezt azonban gátolja az, ha a kiszemelt zárhang egy gemináta tagja: /qätälä-kka/ 'megölt (téged)' nem lesz *[qätäläxka]. A dolog mégis megtörténik, ha a gemináta két tagját egy morfémahatár választja el: /barak-ka/ '(te masc.) megáldottad' kiejtve [baraxka]. Ha a folyamat természetességét az artikuláció könnyüségére vonatkoztatjuk, akkor Auer szerint azt lehet mondani, hogy gemináták esetében a spirantizálódás nem hogy megkönnyítené, de megnehezíti a kiejtést, ezért nem alkalmazódik. Meglehetősen megfoghatatlan azonban, hogy mi az, ami könnyen és mi, ami nehezen ejthető: úgy érzem, nem volna lehetetlen szembeszállni a szerző azon állításával, miszerint a [kk] kapcsolat könnyebb az artikulátor számára, mint a [xk]. Auer viszont itt nem is erre akar hivatkozni, hanem a természetességnek egy szemantikai/morfológiai szempontjára: a kogníció kezére játszik az, ha a morfémákat nem veszélyeztetik fonológiai folyamatok. Tehát az volna a morfémahatár által el nem választott gemináta menedéke a fonológiai folyamat ellen, ha felsőbb érdekek — a szemantikáé és a morfológiáé — nem engednék eltorzítani a morféma alakját. Kérdés azonban, hogy hol vannak ezek a felsőbb érdekek, amikor a /barak-/ épsége kerül veszélybe. Lábjegyzetében Auer a naturális fonológia magyarázatát hasonlítja össze azzal, amit Schein-Steriade ad, hogy ti. az igazi gemináta az időzítési tengely két pontjához asszociált egy adag hanganyag, és azért olyan ellenálló pl. az epentézissel szemben, mert az megsértené az „asszociációs vonalak nem keresztezhetőek" elvet —, és ez utóbbit nem tartja magyarázatnak, pusztán a történtek formalizált leírásának. Látjuk azonban, hogy Auer „magyarázata" sem jobb, sőt, a [baraxka] esetének értelmezésében többet segít, ha azt gondoljuk, hogy itt a morfémahatár választja szét a folyamat elején előforduló /k/-kat, és ezért a gemináta is csak látszólagos: valójában az időzítési tengely két pontjához kétszer van asszociálva az ugyanolyan felépítésű hanganyag, köztük a morfémahatár is, s ezért nincs védve az első a spirantizálódás ellen. A továbbiakban Auer a prozódia naturális vizsgálatával foglalkozik. Ez sem magyarázható az artikuláció vagy a percepció igényeivel: a ritmus teleologikus magyarázatát a kognícióban kell keresnünk. A nyelvnek — az emberi viselkedés más jelenségeihez hasonlóan — szüksége van az izokróniára, arra, hogy nagyjából azonos időszakaszokra legyen osztva. Két fő rendszer létezik az időzítésre: az egyiknek az alapja a szótag, a másiké a láb. A szerző az elfogadott terminológiával az elsőt szótag-időzítésünek (izoszillabikusnak), a másikat hangsúly-időzítésünek (izoakcentuálisnak) nevezi. A szótagon alapuló időzítést fonológiai orientáltságúnak, a hangsúlyon alapulót grammatikai (szemantikai) orientáltságúnak tartja. Olyan fonológiai jelenségeket vesz számba, amelyek összefügghetnek a két időzítési alapelvvel. Utal a kérdéssel foglalkozó, egyetlen őt megelőző, a munda és mon-khmer nyelveket vizsgáló Donegan-Stampe (1983) cikkre, de az abban felfedni vélt összefüggéseket túlzónak tartja. Eszerint ugyanis a következő jelenségek járnak együtt a nyelvekben: • szótag-ritmus (szótag-időzítés) - esetrendszer - szumxumok - eső szóhangsúly - eső frázishangsúly - „operátor-hátul" szórend (módosító a módosított előtt); • szóritmus (hangsúly-időzítés) - nincs esetrendszer - prefixumok - emelkedő szóhangsúly - emelkedő frázishangsúly - „operátor-elöl" Szórend. Auer szerint ezek az összefüggések, ha fönnállnak is a Donegan és Stampe által vizsgált munda és mon-khmer nyelvcsaládra, több európai nyelvre nem vonatkoznak. Ő a 2 Barry Schein - Donca Steriade: On geminates. Linguistic Inquiry 17(1986): 691-744. 3 Patricia J. Donegan - David Stampe: Rhythm and the holistic Organization of language structure. In: Parasession on the Interplay of Phonology, Morphology & Syntax. CLS 19. 1983. 337-353. Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.