Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Szemle, ismertetések - A. Molnár Ferenc: Középkori leveleink 242

248 SZEMLE, ISMERTETÉSEK úgyhogy lényegében egyetértek a szerkesztőkkel, akik a szövegkiadásra koncentráltan fogalmazták meg a nyelvi magyarázatokat is. Egy-két esetben mégis jó lett volna a némileg bővebb jegyzet; például, ahol nem közismert „mozgó" ünnepről van szó (a dátumozásban is), meg lehetett volna adni a jelentést: judica vasárnap 'a húsvét előtti második vasárnap', letare 'a húsvét előtti harmadik vasárnap'. Vagy a már idézett pakchara vewtte (gongyat) 'nem vette komolyan, tréfára vette' kifejezést (65) jó lett volna megmagyarázni, mint ahogy a 233-ban a pakoczalt-nak meg is adják a 'tréfálkozott' értelmét. A számítógépes feldolgozás magyarázhatja — bár nem helyeslem —, hogy a csak esetszerűen egybeírt szóelemek a szómutatóban külön nem szerepelnek, például: ewffelssegenekesshasnalth, ensebancam, azthogha, aharmincadosokba. Apróbb megjegyzés, hogy Szent Ákos nincs (még ha Bálint Sándor így is említi), csak Szent Akáciusz (50). Az el sashvttak szóban nincs s: f íráshiba, s nem 'elfásult' a jelentése; a szó itt 'megszakadt, megtört, tönkrement' értelmű lehet: „zeghynyek ez magyarok el sashuttak" (55). Vesd össze: el-sashuszik 'dilaceror, sich zerreissen': 1645: „Mint amaz rab koldus, az o el-sashutt czondráját varrogatja" (NySz). Az en a tanács 'íme a tanács' szókapcsolat háromszor szerepel, Batthyány Ferencné, Svetkovics Katalinnak Batthyány Kristófhoz írt két levelében (162, 234; 1. fentebb). Ez tájjellegű kifejezés lehetett. Bornemisza szintén használja: „De en à tanach minden féllye az Istennec vtolso iteletitis (OK 199). Balassinál háromszor fordul elő: a verseiben kétszer és egyszer a Szép magyar komédiában. Például: „Ójja, en a tanács, szerelemtől meg magát | Minden ki kívánja életének nyugalmát" (Balassi 1986. 52; a „Szabadsága vagyon már az én szegény fejemnek" kezdetű vers). E kifejezésről majd külön írok, ez egyike annak a csupán egy-kettőnek, amit a KL összeállítói rosszul értelmeztek; a Szómutató szerint az en itt az én személyes névmás adatai közé került. Az en-t, 'tessék' jelentéssel, szótáraink közül tudtommal egyedül az UMTsz említi egy 1913-as Vas megyei adat alapján. A sáhos abrosz (194) igaz, hogy mintás, de pontosabban kockás vagy csíkos (1 pl. Horváth 1981. 103-104). A pegyvet (194) jelentése pedig inkább 'hermelin', mint 'szibériai szürke mókus' lehet (vö. OklSz, NySz petymet, pegymet a.), a 194-ben magyarázzák a szót, a 33-ban nem. A bibliai szőlőmívesek példázatára az egyik jegyzetben történő utalás annyiban korrigálandó, hogy annak pontos helye Máténál nem 21/33-34, hanem 33-46, s az Máté és Lukács evangéliumán kívül megvan Márknál is (12/1-12). Egyébként a levélbeli utalás a példázatra nem pontos (112). Amikor a rab Héderváry Lőrinc a 131. levélben ismételten sürgeti apját, hogy váltsa ki, az egyik utalása bizonnyal szintén bibliai. Azt említi, hogy látván a részvétlenséget, egy török rabtársa őket ebhitünek mondja, a törökök ugyanis sorra kiváltják a rabokat. Mint apjának Héderváry írja: „te éreted az ysten neve gonoj ... az poganoktuly". Ezzel vesd össze: „Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között" (Biblia. Róm 2/24). Ez a néhány kifogás, kiegészítés elenyésző a különben takarékos, de így is igen nagyszámú nyelvi (és egyéb) jegyzethez képest. A szerkesztők e téren is magas színvonalon dolgoztak. Summázva véleményemet, ismételten megállapíthatom, hogy Hegedűs Attila és Papp Lajos kitűnő, igen munkaigényes, nagy terjedelmű kiadványt tett le az asztalra. A KL-lel a magyar tudományosság egy hiánypótló és majd még sokat forgatott és hivatkozott kézikönyvvel lett gazdagabb. Várjuk az ígért folytatást. Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.