Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Szemle, ismertetések - A. Molnár Ferenc: Középkori leveleink 242

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 247 pakoczra" (223). Az eddig adatoltnál korábbi adat (1534-ből) van például az édesanya szóra (132; EWUng: 1572), a lézeng, lézengö-ie: 1529: „the .k. semmy iezzegew hyrnek ne hygyen" (82; EWUng: 1562); a pátria 'szülőföld'-re (1540-ből) (195; EWUng: 1795). Az édesanyá-ra. egyébként lásd még: 1506: „Édes anya bodog anya veragh zylew zyz maria" (WinkK 117), illetve Nyr 90: 312. A pátriá-t pedig Balassi is használja egy 1577-ben írt levelében (1. MNy 75: 510). A 132. levélben az anya 'szerető, gondoskodó nő'-t jelent. Érdekes a rokonád 'búcsújárás' szó is, amely a rab Héderváry Lőrinc levelében szerepel: „azyg haza nem megek ha yjten meg zabadit hanem elozer rokonada megek". Ez Rocamadour francia búcsújáró hely nevének köznevesülésével keletkezhetett (120, 1. még 50). Nyilván a csavart formájú gyertyatartó, a „ghortthyatarto chyga módra" (229), ugyanitt a szekfű melléknévi, 'rózsaszín' jelentésű, amit a TESz nem tart számon: 1541: „Egh zekffy kamwka zoknya weres barsonnal peremzet", s előfordul ebben a tételben a vitézkötés szó is. A személyneveknél a foglalkozásnév még (többnyire) az azt valóban művelőt jelöli, nemigen öröklött: „Énnekem ez kiral zaboíanal zabo Jánosnál vagon .fl v[...] de auro" (198); Ötvös György ötvös (189). Az egyik Horvát nevű, aki (Magyar)szentmiklóson (Zala m) volt ispán, sem régen kaphatta a nevét, „zegen attiafiayt ky hozza Ez nyáron tot orzagbol zawa mellől le telepete" (123). A vezetéknév alakulásának állapotát mutatja a következő, egy kiosztott ruhaneműkről való számadásban lévő megnevezés: „az Lowaz gywrkonak tottorsagynak Sebesthyen ghyermekenek — swbychatt nadraghott" (137). A személynevek becézett alakjai ekkor viszonylag szélesebb körben használtattak, s nem volt kifejezetten szükséges hozzá a bizalmas stílusárnyalat: „az orsyka azzonnak En Nálam [...] on Neg ökre" (16). Kanizsai Orsolya is így írja alá a férjének, Nádasdy Tamásnak szóló leveleket: „Az .k. orsikaia" (232, 233, 235, 243). További példák: „palko petrechy anna kyralne azonj paharnaka" (64; levélaláírás), „az fel pwzta az andraskaye" (238), Layco, Layci (3), Laczko, Tamasko (137), Janchy (149), Gywrko (226) stb. Batthyány Ferenc pedig A'aíus-nak (56, 59, 60, 70) vagy A'aíó-nak szólítja feleségét, például: „zerethe Kata" (58), yo Katvs en zerethe leaniom" (60). Számos földrajzi név is előfordul a levelekben: 1532: „nemeth chasar lynchbe waghö" (113); 1536: „kyral wrwnk ew felsége... Lynche yndwl" (139, 1. még 162, 163); 1530: „kyralneazzonth [Máriát, II. Lajos özvegyét — M.F., 1. Jegyzetek]... zerzyk wolth esmeg skoyczay kyralnak: zerzyk wolth esmeg frydryknek falczgrofnak" (95). A FNESz4-ben Lincre 1559-ből, Pfalzra 1816-ból, Skóciára 1620-ból való a legkorábbi adat. A levelekben több szólás, közmondás, sajátos kifejezés, szó- és mondatfűzés is található. Ha jóval ritkábban is, de megvannak a kódexekre jellemző, szinonimákból álló szóhalmozások: „remolethy len es yedese awag kethsege" (90), „kewvet auagh leuel" (122), „lepew lowaat porozkayat" (152), „marhat auagi iozagot" (211); a figura etymologicák: „zwkthwnk [D: zwkthwn — M.F.] zwknek (85), „Rabolton Rabol, foglalton foglal" (150). Példák közmondásokra, szólásokra vagy hasonló frazeológiai egységekre: „magamat sehova nem keteleztem hanem Megys pártában Ewleçk" (82; Herczeg Miklós levele Batthyány Ferenchez), „tügya yo nevén tovaba" (118), „yo tet helebe yot ne var Joha" (131), „mynden ywyonnan newzewt embernek el weez eze mynt az wee legeen farkának" (145), „ha raak haton [...] wne el Jwhetne" (147), „Ne taych zayadat chak ide haza" (152), „A ky sokai vassarl sok pynznek kel lenny" (152), „Jo Newen Nem fogna vennj tewled" (162), „en A tanach ['íme a tanács'] hog semmi keppen ne Meri" (162, 1. még 234), „Nem kel eghesseghel pachkalni, Annal dragab Marhad Ninch" (178; vö. Legdrágább kincs az egészség), „Nem santha Embernek walo a Newzees" (178). A vizsgálandó szempontokat még természetesen bővíthetnénk. Tanulmányozhatnánk például a levélbeli megszólítások, a levélzárás, a dátumozás gyakorlatát. Ezekkel — a 16. század anyagának második felét vizsgálva — foglalkoztak (Papp 1964). Az ismertetést azonban egy ponton le kell zárni, ezért az alábbiakban már csak egy-két részletmegjegyzést, apróbb korrekciót teszek. Ha a KL-t tankönyvnek vesszük, akkor a jegyzetekben talán több nyelvi magyarázat is elfért volna. A KL azonban legalább annyira, sőt inkább tudományos kézikönyv, Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.