Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Tanulmányok - Molnár Ilona: Az alárendelt mondatbeli felszólító módról (A magyar kötőmód kérdéséhez) [On imperative in subordinate clauses] 5

20 MOLNÁR ILONA 4. csoport Az eddigiekből könnyen levonható a következtetés, hogy vannak kötelezően imperativusi módú mellékmondatok is és csakhamar azoknak kell következniük. Ez a következtetés helytálló, azzal a fenntartással, hogy a mondat- és szövegalkotás tényezőinek bonyolultsága folytán a mellékmondati imperativus kötelező voltáról (is) csak hozzávetőleges értelemben beszélhetünk. A 3. csoport tagadó mondatainak ellenében szembe tűnik, hogy a negatív kifejezéseknek egy másik csoportjában a mellékmondatoknak nincs conditionalisi vagy indicativusi módú alternatívájuk; más szóval a mellékmondatot ebben a körben az imperativus uralja. PL: (23a) Teljesen megengedhetetlen, hogy a polgárok között jogi különbségek legyenek a szerint, hogy... (idézi a Hi 18) (23b) A szabályozás megkíméli a nézőket attól, hogy.. .[különféle programok] versenyének legyenek kitéve. (MV 20) (23c) Szándékosan tartózkodom attól, hogy hozzákezdjek a részletek . . .sorolásához. (Él 6) Ilyen kifejezések még: vmi akadálya vminek, (meg)akadályoz vmit, ellenez vmit, elmulaszt vmit, vmi idegen vkitől, megóv vmitől, mentesül vmitől stb. A 3. csoport felől tekintve föltehetjük, hogy a (23) típusú mondatok a tagadó kifejezések hatására jöttek/jönnek létre, s így csoportjuk valójában a rutinból használt, kedvelt kifejezésmód egy válfaja. Hogy itt ennél többről van szó, az az 5. csoport felől visszatekintve válik felismerhetővé és nagy valószínűséggel meghatározhatóvá. 5. csoport Érdemes hangsúlyozni, hogy adataim 5. csoportja ugyancsak minden előzetes szemantikai szelektálás nélkül jött létre, „állt össze", azzal az egy müvelettel módosítva, hogy a 4. csoportként tárgyalt negatív értelmű kifejezéseket kivontam közülük. Az 5. csoport tehát azokat a mondatokat foglalja magában, amelyeknek főmondata pozitív értelmű, és a mellékmondatban az imperativus kötelező. Pl.: Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.