Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Tanulmányok - Molnár Ilona: Az alárendelt mondatbeli felszólító módról (A magyar kötőmód kérdéséhez) [On imperative in subordinate clauses] 5

AZ ALÁRENDELT MONDATBELI FELSZÓLÍTÓ MÓDRÓL 19 nyelvi, hanem szociális, s a hagyománytól, a szokástól a rutinon keresztül a divatig terjed. Az imperativus említett használatának jellegzetes képviselői a tagadó főmondatok mellékmondatainak köréből kerülnek ki. PL: (19a) Japánban nem fordul elő, hogy sorok kígyózzanak [v. kígyóznának, kígyóznak] a boltok előtt... (EH 7) (19b) Nem tartom valószínűnek, hogy az SzDSz-ben szakadás következzen be [v. következne be, következik be]. (HVG 14) (19c) .. .nem tette meg ellenlábasainak azt a szívességet, hogy lemondjon [v. lemond]. (HVG 16-17) (19d) .. .nincs, ki ápoljon [v. ápolna, ápol], tanítson [v. tanítana, tanít] téged... (MH 13) (19e) .. .nem lesz senki, aki a választásokat megnyerje [v. megnyerné, megnyeri] majd. (MH 92.1.16.,7.) Ám állító (alakú) mondatok is kelthetnek olyan benyomást, hogy az imperativus elsősorban egy színesebb, tetszetősebb kifejezésmód kedvéért került a mellékmondatba. L. pl.: (20a) .. .[az újságírók] tűrik, hogy a győztes párt.. .piacot teremtsen saját propagandájának. (MV 20) (20b) Elvétve fordul csak elő, hogy sportkérdések kerüljenek terítékre... (MN 13) Paradox esetként értékelhetjük a (21) mondatot a (22)-vel szemben: (21) .. .eltökélt szándékom, hogy a jövőben is azt tegyem. (MH 1) (22) Eltökélt szándékom, hogy a jövőben is azt teszem. Amennyiben ezekben a mondatokban az imperativus tűnik fel „színesebbnek" a „szürkébb" indicativussal szemben, akkor arról van szó, hogy egy valójában expresszívebb kifejezésmód (az indicativus) vált a gyakori használat folyamán mindennapivá a szándék keretszóval kapcsolatban. A 3. csoportba sorolt mondatokat persze a jelenlegi, egészen durva közelítésben nincs módunkban pontosabban elkülöníteni a 2. csoport tagjaitól. Fontosabb azonban, hogy a kedveltségét, az ízlést stb. mint a szorosabb kapcsolat egyik lehetséges forrását számon tartsuk. , Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.