Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)
Tanulmányok - Molnár Ilona: Az alárendelt mondatbeli felszólító módról (A magyar kötőmód kérdéséhez) [On imperative in subordinate clauses] 5
16 MOLNÁR ILONA (9a) Az elnök meggyőze Giannit, hogy az ajánlat kedvező. (9b) Az elnök meggyőze Giannit, hogy jól jártak volna. Stb. Az pedig közönségesen evidens, hogy a mond bármit bevezethet, ami mondható. — A tőmondatot tekintve a csoport részben egybevág Prileszky szemantikailag megkülönböztetett „közömbös" kifejezéscsoportjával, amelybe a szerző az idéző kifejezéseket sorolja.24 Ám, mint látjuk, nemcsak idéző kifejezések lehetnek semlegesek a mellékmondati igemód vonatkozásában. Ez utóbbiakhoz tartoznak még: figyel vmire, gondol vmire, elfogad vmit stb. A következő lényegbe vágó kérdés természetesen az, hogy akkor hát honnan érkezik a mellékmondatba az igemód. Ez a kérdés külön vizsgálatot igényel; néhány idevágó összefüggésről 1. a 2.2.2. pontban. 2. csoport A mellékmondat igemódja irányában közömbös 1. csoportra ugyanakkor az jellemző, hogy a különböző igemódú mondatok között logikai különbség van a faktualitás kifejezése szempontjából:25 (10a) Pétert meggyőzték arról, hogy legyen szigorú. (10b) Pétert meggyőzték arról, hogy szigorú. A logikai különbség abban áll, hogy a (10b) mellékmondata egy tényről vagy tényként kezelt dologról szól, a (10a) mellékmondata pedig egy kívánatos dologra vonatkozik (bár olyan határozott tartalma nincsen, hogy a kívánatos dolog nem tény). Ennyiben a két mondat — egyikük tagadásával — szembe is állítható: (11) Pétert meggyőzték arról, hogy szigorú, de arról nem, hogy legyen is szigorú. A kifejezések egy újabb, a mellékmondati igemód vonatkozásában ugyancsak plurális csoportja nem mutatja az előbbi logikai különbséget. Pl. (12a) Van esélye arra, hogy diplomát kapjon. (12b) Van esélye arra, hogy diplomát kap. Prileszky 1974. 474. Az általánosan jellemző vonásnak a részletekben vannak módosulásai; 1. ugyancsak a 2.2.2.-ben. Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.
