Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89

A MONDAT SZÓRENDJE ÉS A MORFÉMAK SORRENDJE KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS 111 szerkezetek eredetileg szóösszetételek voltak, a második típusú szerkezetben (kol-am kiwr-dn) a birtokos volt jelöltté téve Px-szel, s ez utóbbi lehetett a ritkább (ehhez vö. m. lábujj : lábujjam ~ lábam ujja). A cseremiszben és az obi-ugorban gyakori, hogy a névutó veszi fel a Px-et, valószínűleg ez a helyzet a mordvinban, pl. stoV álon 'unter meinem Tisch' és a permiben is (1. pl. Wichmann 1923-1924. 149), vÖ. pl. zürj. munâm berin 'távozás után', munâm beranin 'távozásunk után', munom berannid 'távozástok után', mun3m beranis 'távozásuk után' (még vö. Bartens 1993. 30). Viszont éppen az a fontos, amit Comrie is megemlít, hogy ti. a névutók zöme önálló főnév volt, így a névutós szerkezetek eredetileg összetételek voltak, amelyeknek természetesen a hátsó tagjához járulhatott a Px. Csak később degradálódhatott az összetétel második tagja névutóvá. — Egy Cx-es névszó akkor válik szerintem névutóvá, ha (a) improduktív ragokat (vagy improduktív ragokat is) tartalmaz, (b) a névutóvá váló egykori névszó és a Cx közötti morfológiai határok egybemosódnak, (c) a névutó elveszti kapcsolatát alapszavával (ha az alapszó önállóan egyáltalán megmaradt), s mindennek az a következménye, hogy a névutónak már nincs „élő", ragozható töve. Az egyszerűen összetételnek minősülő szerkezet (pl. kol kiwraman) nem fejlődött ragos szerkezetté (amit az is mutat, hogy ez veszi magára mind a Px-et, mind a Cx-et), feltehetőleg azért, mert ebben a szerkezetben az utótag marad a főtag; ha azonban a birtokos jelző hangsúlyos (genitivusraggal vagy Px-szel van jelölve, pl. kohm kiwran), az eredeti főtag elveszítheti saját hangsúlyát és lehet belőle esetrag. A sorrend ekkor lesz: PxCx. Elképzelhető, hogy a Px-es rokonságneveknek lehetett némi részük a PxCx sorrend kialakulásában (erre a lehetőségre és az irodalmi helyekre 0. Nikkilä kollégám hívta fel a figyelmemet), amelyek sok U nyelvben hajlamosak főleg csak Px-es alakokban előfordulni (1. Itkonen 1966. 255); még vö. ehhez: „Zwischen dem Stamm und dem Possessivsuffix besteht also bei diesen Worten eine außergewöhnlich feste Zusammengehörigkeit" (Itkonen 1946. 237).19 Erre mutat egyes finn nyelvjárásokban az 'apa' és 'anya' jelentésű szavakkal igen ritkán előforduló, a íinnségitől idegen PxCx sorrend, pl. isä-sti-lle 'apádnak', isä-sti-ä-ki 'apádat is (part.)', äiti-sti-n 'anyádat' (közli Nikkilä 1985. 275, j.), ahol a sti sg. 2. sz. Px pleonazmussal alakult ki: -s-ti (1. fentebb), s éppen ez is mutathatja a Px nagyobb relevanciáját. Nézzük meg, mi a helyzet az uráli nyelvekkel tipológiailag rokon altáji nyelvekben: Px-ek vannak az összes török, szinte minden mandzsu-tunguz nyelvben és sok mongol nyelvben is. A halha-mongolban e kategória még E szoros kapcsolatra mutat az a körülmény is, hogy rokonság- és testrésznevekben funkcionálisan elhomályosulhat és a tő részévé válhat a sg. 3. sz. Px, s így a birtokos személyjel vagy más alternánsként járul a tőhöz vagy reduplikálva, pl. m. anya (< any-a) ~ any-ja, nyj. mája (< máj-a) ~ mája-ja. Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.