Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)
Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89
110 HONTILÁSZLÓ származók. Talán magyarázható is, hogy a grammatikai esetek PxCx, míg az adverbialisok CxPx sorrendűek lehettek az alapnyelvben (ugyanígy Bartens 1993. 29). Olyanfajta szemantikai relevanciakülönbséget nem kereshetünk a Cx és a Px közt, legalábbis az első pillantásra nem, mint amilyen fennáll a számjel (Nx) és a Cx közt (vö. Croft 1990. 176, Luutonen 1993. 99, a mandzsutunguz nyelvekre vonatkozóan: Cincius 1965. 146).17 Ha azonban figyelmet fordítunk arra a tényre, hogy éppen a grammatikai és az adverbialis esetek mutatnak eltérő sorrendet a nem általánosan rögzített szuffixumsorrendi nyelvekben, gyanítható, hogy e kettősségben rejlik a magyarázat. Bár a grammatikai esetek valamilyen szempontból determináltságot is tükröztek, akárcsak a Px-ek, az utóbbiak egyértelműbben képesek determinálni, azonosítani: ez tehette indokolttá, hogy megelőzték a grammatikai esetek ragjait. Az accusativus és a genitivus ragja az U/FU alapnyelvben valószínűleg csak a valamilyen szempontból jelöltnek számító tárgyhoz vagy birtokoshoz járult, miképpen ez ma is megfigyelhető több U nyelvben, a jelöletlennek minősülő tárgy és birtokos pedig ^ragos volt, tehát nominativusban állt (Ravila 1941. 90-91, Wickman 1955. 146-148, Itkonen 1962. 205,18 Kangasmaa-Minn 1970, Korhonen 1980. 104, Hajdú 1987. 224). Az egyéb casusok névmástövekből keletkezhettek, hiszen puszta névmási tövek is betölthetnek adverbialisi funkciót (1. Bartens 1993. 32), amelyek lassan hozzátapadhatnak a megelőző névszó tövéhez, raggá agglutinálódhatnak. Bartens (1993. 30) úgy látja a permi nyelvek alapján, hogy a localisi viszonyt kifejező Cx-ek relevanciája nagyobb, mint a Px-eké, amelyek az előbbiekhez képest perifériálisak. Szerinte erre utal egyebek közt a cseremisz és a permi possessiv declinatio localcasusragos alakjainak szuffixumsorrendje, valamint az, hogy több U nyelvben a névutós szerkezetekben nem a főtag, hanem a névutó veszi fel a Px-et, vö. pl. vog. kol kiwr-am-dn 'házamba, tkp. kb. ház belső-m-be' ~ kol-am kiwr-dn 'id., tkp. kb. ház-am belső-be'. Valószínűleg csakugyan ez lehetett a helyzet, de inkább azért, mert az ilyen Greenberg 39. univerzáléja leszögezi: "Where morphèmes of both number and case are présent and both follow or both précède the noun base, the expression of number almost always cornes between the noun base and the expression of case" (Greenberg 1963. 75; még vö. Bybee 1985. 13, Matthews 1991. 228-229). Még vö.: "Taivutusmerkitöntä vartaloa, ts. yksikön nominatiivia, on alkuaan luultavasti käytetty samoissa funktioissa kuin genetiiviä ja akkusatiivia, ts. attribuuttina ja objektina. Ero on ollut siinä, että taivutusmerkilliset sijat viittasivat johonkin elolliseen tai yksilölliseen, nominatiivi taas tämän vastakohtaan" (Itkonen 1966. 260). A lappban az élő birtokos legtöbbnyire még ma is genitivusban van, az élettelen pedig nominativusban ('a rénnek lába' ~ 'az asztal lába'). A zürjénben az accusativust emberi tárgyon kívül állatot jelentő tárgy esetében is használják, ha konkrét egyedről van szó (vö. Itkonen 1966. 258). A cseremiszben és a zürjénben az élettelent jelentő főneveket gyakrabban használják a belső helyhatározói ragokkal, mint az élőket, amelyek inkább névutókkal állnak, pl. zürj. vőryn 'metsässä' : mort pyckyn 'ihmisessä' (= 'ihmisen sisässä') (Itkonen 1966. 260). Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.
