Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)
Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89
A MONDAT SZÓRENDJE ÉS A MORFÉMAK SORRENDJE KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS 109 (c) a szekundér és/vagy nem alapnyelvi eredetű (nem-grammatikai) esetek ragjai a permiben követik, a cseremiszben megelőzik a személyjelölő morfémákat, vagy akár mindkét sorrend lehetséges mindkettőben. 4.1. Mivel a hagyományos nézet kétségeket támaszt, felmerült annak a lehetősége is, hogy a kétféle morfémasorrend voltaképpen az U alapnyelvből örökölt jelenség. Györké (1943. 195) úgy vélte, hogy az alapnyelvben az accusativusi *m, a genitivusi *n, és esetleg a lativusi *k esetében mind a két sorrend lehetséges volt. Időnként később is meg-megjelentek olyan állásfoglalások, amelyek a CxPx ősiségét kérdésesnek minősítették. Fokos (1956) a határozói ragok és a Px-ek kapcsán fogalmazta meg álláspontját, hogy az alapnyelvben mindkét sorrend lehetséges volt, bár őszerinte ugyanazon Cx állhatott akár előtte, akár mögötte a Px-nek.15 A hagyományossal homlokegyenest ellenkező nézetet fogalmazott meg Serebrennikov (1974. 326-329, 347) is: őszerinte a possessivitás szorosabban kötődik a főnévhez, mint a főnévnek az egyéb főnevekhez való viszonyát kifejező formativumok,16 és így a PxCx az eredeti, a természetesebb sorrend, amely valamilyen hatásra néhány nyelvben megfordult; ez pedig szerinte a névutókból keletkezett esetragok okozta változás lehetett, amikoris a névmási szerkezetekben a névutó kapott Px-et és nem a főtag. Serebrennikov eme feltevése bizonyos feltételek között még igaz is lehet, vagyis ennek lehetett szerepe abban, hogy a PxCx sorrend egyes nyelvekben kizárólagossá lett vagy másokban a legtöbb Cxes alakban ez érvényesül. Cseremisz kutatók (Galkin 1964. 72-73, Tuzarov 1987. 71-72) is — főleg az anyanyelvükben uralkodó viszonyokból kiindulva — úgy vélekedtek, hogy a Px-ek sorrendi helyének megszilárdulása csak a finnugor alapnyelv felbomlása után következett be. Vajon mi szólna egy ilyen feltevés mellett, amely nem egy bizonyos sorrendezés (a CxPx) alapnyelvi kizárólagosságát hirdeti? Talán a grammatikai eseteknek az ingadozó sorrendisége vagy PxCx sorrendje a volgai és a permi nyelvekben, az adverbialis Cx-eknek inkább CxPx sorrendisége a cseremiszben és a permiben — bár ezek között is vannak az U és FU alapnyelvből „A kétféle elem sorrendje kétféle lehetett. Egyfelől a már értelmező személynévmással bővült (de ebben az alakjában is mindenféle viszonyítás kifejezésére alkalmas) kapcsolathoz járulhatott a személyes névmás, amelyből azután a határozórag fejlődött: *[/a + én (= 'enyém')] + Q 2 = '[fán + enyémen] -f azon' = fámon. Másfelől azonban a személyes névmás, mint a már aktualizáló elemmel bővült főnévnek, illetőleg szerkezetnek (szintén mindenféle viszony kifejezésére alkalmas) értelmezője, követhette ezt a kapcsolatot: *[fa -f az] + én = ('enyém') = '[fán + azon] + enyémen' = f. puu-ssa-ni. így alakulhatott ki akár más-más területen, akár egymás mellett a magyar fámon és a finn puu-ssa-ni féle szerkezet" (Fokos 1956. 87). Még vö.: "Where pronominal possessors are marked on the noun these usually appear before the case marking..." (Blake 1994. 106). Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.
