Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)
Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89
A MONDAT SZÓRENDJE ÉS A MORFÉMAK SORRENDJE KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS 107 késeiek, holott igazolhatóan U kori mindkettő. Szerinte lehetséges, hogy az accusativus sorrendi helye a többi eset analógiájára módosult, különösen talán a genitivusi n hatására. A cseremiszben az accusativusi m esetében általában PxCx a sorrend, amely — úgymond — az újabb casusokra jellemző. De mivel accusativusban a permi nyelvekben ugyanezzel a képpel találkozunk, Tauli (1953. 399-400) szerint fel kell tételeznünk, hogy az m csak újabban tett szert esetragi funkcióra. A finnugrisztikában elfogadott, hagyományos magyarázat, mely szerint a cseremisz és a permi „CxPx" sorrend régi Cx-ek esetében érvényesül, míg a PxCx az újabb keleti Cx-ekkel jelentkezik. Ez aligha helytálló, hiszen éppen az U alapnyelvből származó *ra accusativus- vagy *n genitivusrag és a Pxek együttese mutat a volgai és a permi nyelvekben vagy ingadozó PxCx ~ CxPx sorrendet (az accusativus a cseremiszben, az accusativus-genitivus a mordvinban), vagy a fenti magyarázattal ellentétes PxCx sorrendet (az accusativus a permi nyelvekben). Az a magyarázat, mely szerint az accusativus-és a genitivuragos alakok a későbbi keletkezésű esetragos alakok PxCx sorrendjének analógiájára kerültek volna át a későbbi sorrendbe, azért nem túlságosan meggyőző, mert egy ilyen analógiás tendencia valószínűleg egységessé tette volna a sorrendezést az egész paradigmában, amint ez a finnben és az ugorban be is következett (igaz, ellentétes irányú kiegyenlítődésekkel). Ha azonban valóban a szuffixumok keletkezésének egymásutánja, relatív kronológiája szabná meg a szuffixumok egymáshoz viszonyított sorrendjét, akkor a másodlagos moksa Px-ek nem előzhetnék meg az olyan ösi (U alap nyelvi) esetragot, mint amilyen a genitivus-accusativus ragja, különösen ha — amint a szakirodalom hagyományosan vallja — a CxPx sorrend lett volna az eredeti és kizárólagos. Az a Tauli által előadott magyarázat (1. fentebb) is egyértelműen elhibázott próbálkozás, mely szerint a mordvin-cseremisz genitivusrag viszonylag későn keletkezett volna melléknévképzőből (s ez indokolná a PxCx sorrendet),-hiszen éppen a képző nem követheti semmiképpen sem a Px-et, azt annak feltétlenül meg kell előznie. A 108. oldalon lévő táblázatban közlöm a cseremisz és a permi esetragjait, a szakirodalom alapján minősítve őket primer, illetőleg alapnyelvi eredetük szerint. Ha igaz lenne a hagyományos magyarázat, hogy egyrészt a primer, illetőleg legrégibb esetragokkal CxPx a sorrend, akkor ezeknél „+ + 2" minősítésnek kellene állnia, másrészt ha a szekundér ragok PxCx sorrendben fordulnak elő, akkor ezeknél „— 1" volna várható. Egyértelmű, hogy a táblázat nem igazolja e feltevést. Az viszont kétségtelenül kiolvasható belőle, hogy (a) az alapnyelvi eredetű és egyúttal primer grammatikai esetragok megelőzik a személyjelölő morfémákat, (b) az alapnyelvi eredetű és egyúttal primer nem-grammatikai esetek ragjai viszont követik azokat, Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.
