Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89

106 HONTI LÁSZLÓ szel: accusativus [NB: Tauli itt régi casusnak minősíti az accusativust, a FP nyelveknél pedig újnak mondja!]: -m-ti, genitivus: n-Di, locativus (életteleneknél: -kin): -kîn-DÎ. Ugyanez a sorrend a jóval fiatalabb casus, a prolativus (mm) esetében is, sg. 3.: -min-Di. Ehelyett azonban rendszeresen egy névutós szerkezet szerepel. A PxCx jelentkezik az újabb casusokkal: locativus (élőknél: mikit, mi 'valami' locativusa), ablativus (náni), lat. ko), instrumentális (sä), dual, és plur. dativus (kini), amelyek mind a genitivusi Px-hez járulnak, pl. du. dat. sg. 2.: ata-ki-n-DÎ-kini (du. + gen. + PxCx) 'a te két rénednek', pl. loc. sg. 2.: nata-i-n-DÎ-mikît (pl. + gen. + PxCx) 'lányaidban' (Prokof'ev 1931. 294-). Névutói eredetére utal ezen casusoknak az a körülmény, hogy genitivushoz járulnak, tehát várható is ez a sorrend. Hasonló a sorrend a kamaszban is: CxPx dativus, locativus, ablativus esetén, viszont PxCx instrumentalisszal (az accusativus és a genitivus a nominativushoz hasonlóak [= megegyeznek?: H. L.], pl. sg. 2. dativus-locativus: turä-na-n 'házadnak, házadban', ablativus: tura-tta-n 'házadból', sg. 1. instrumentalis: tura-m-ze 'házammal' (Donner-Joki 1944. 138—), uda-m-ze 'kezemmel', uda-l-ze 'kezeddel', (*uda-t-se >) uda-ce 'kezével' (Castrén 1854. 327, még vő. Györké 1943. 195, Tauli 1953. 403). 4. Amint a fentiekből kivilágolhatott, a finnugrisztikában általánosan elfogadott nézet szerint a — 3. pont alatti — (1) típus, vagyis a CxPx az eredeti, az U alapnyelv korából származó, a (2), tehát a PxCx — és ezzel együtt a vegyes (3), azaz a CxPx ~ PxCx — típus későbbi fejlemény (Mark 1923. 251, Wichmann 1923-1924. 148-149, Uotila 1936. 475-476). Tauli szerint is a Px és Cx relatív sorrendjének alaposabb elemzése arra utal, hogy a sorrend e morfémák relativ életkorára utal: amelyik morféma a másik előtt áll, az régebbi annál, amelyik őt követi. Az esetleges kivételek analógiás kiegyenlítődések révén magyarázhatók (Tauli 1953. 397-398, 403-404; a törökségi nyelvek CxPx sorrendjéről ugyanígy Comrie 1981b. 75).14 Tauli (1953. 397-398) szerint tehát amelyik szuffixum közelebb van a tőhöz, az előbb keletkezett, mint a tőtől távolabb lévő. Ez azonban ellentétben áll azzal az egyes uráli nyelvekben tapasztalható ténnyel, hogy éppen a legrégibb esetragok némelyike (az accusativus és a genitivus ragja) hol közvetlenül a tő mögött áll, hol pedig megelőzi azt a possessivszuffixum; ezt magyarázandó Tauli kénytelen volt feltenni — legalábbis egyes nyelvekről szólva —, hogy ezen esetragok csak viszonylag Ennek a nézetnek egy meglehetősen naiv változatával egy nem túl régi általános nyelvészeti tanulmányban találkoztam: "As with Uralic case and possessive affixes, these varying orders may indicate a récent development of the Systems of personal affixes. Somé of these developments in Uralic. may well hâve been influenced by foreign contact; both North Asia and the Pacific Northwest are well-known Sprachbundareas" (Thomason 1980. 363). Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.