Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)
Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89
104 HONTI LÁSZLÓ ként egy Px-es alak: zon-e-es ~ zon-es 'fiamat'.13 Tauli szerint semmi ok feltételezni, hogy a zűrjén accusativusi formában a CxPx ténylegesen szerepelt. Sőt ellenkezőleg, valószínűtlen, hogy az accusativus megváltoztatta volna a sorrendjét az egyéb (a PxCx sorrendi) casusok hatására, amelyek kisebbségben voltak. Ezért az tehető fel, hogy a PxCx sorrend az eredeti. Megfigyelhető, hogy általában ugyanez a sorrend van a cseremiszben. A permi arra látszik utalni, hogy az m morféma accusativusi funkcója fiatal (sic!; H. L.) (Tauli 1953. 401). Az abessivus teg, teg, az approximativus lan és a comitativus ked, mid ragja kétféle sorrenddel állhat a zürjénben. Némely nyelvjárásban a sg. személyekben PxCx a sorrend, a pl. személyekben pedig CxPx, pl. Vyc. sg. 2. sz. abessivus coj-jas-id-teg 'nővéreid nélkül', pl. 2. coj-jas-teg-nid (WUo. 369); az I-ben a jelek szerint főleg CxPx, a P-ben csak PxCx van (i.m. 394, 405). A votják abessivus PxCx-et mutat, pl. val-et-tek 'lovatok nélkül'. Ebből adódik, hogy az abessivus eredeti sorrendi helye: PxCx, és hogy e casus újkeletü. Az approximativus és a comitativus a legtöbb zűrjén nyelvjárásban mindkét sorrendet mutatja, pl. sg. 2. approximativus pi-id-lan ~ pi-lan-id 'fiad felé', pl. 2. comitativus vok-nid-ked ~ vok-ked-nid 'fivéreddel'. A Sys. és a P nyelvjárásokban a PxCx látszik az egyedülinek (WUo. 398, 377). A PxCx nyilván elsődleges és ez várható az újkeletü approximativus és comitativus casusokban (a votják comitativusra vö. Wichmann 1923-1924. 149). A votják adverbialis (Wiedemann 1884: 136; Aminoff 1896: 31; Uotila 1936. 476) csak a PxCx rendet ismeri, pl. jömys-ez-ja 'gyümölcse szerint' (AminofF 1896. 31), ami várható, lévén az adverbialis újkori casus (Tauli 1953. 401-402). — Szerintem a ked mint névutói eredetű esetrag (így Rédei 1988. 383) éppen egykori névutó volta folytán, vagy amennyiben *k koafR-xum és *ta/*tä ablativusrag együtteséből ered (így Rédei 1992-1993: 86), annak következtében, hogy önálló testes szótagúsága miatt a névutókéhoz hasonlatos volt az alakja, hol maga vette fel a Px-et, hol pedig az a szó (részben a többi esetragos alak analógiájára), amelyhez járult. Ezek esetében főleg akkor rögzülhetett a CxPx sorrend, amikor személynévmáshoz csatlakoztak (Pn + Po-Px). A testesebb nem névutói permi és cseremisz esetragoknál („álnévutóknál") ennek analógiájára jelenhetett meg az alternatív RxCxPx sorrend, amely a votjákban nagyrészt kiküszöbölődött. A zűrjén viszonyokat Wichmann is ehhez hasonlóan értelmezte: lehet, hogy szerepe volt a Px-es névutónak is abban, hogy a Px az utolsó helyre ke-Rédei Károly szóbeli közlése szerint a zon-e-es ~ zon-es 'fiaimat' alakváltozatok alapján feltehető, hogy a zon-e-es az eredetibb, amelyben az e a PxSgl, tehát e szóalak RxPxCx szerkezetű, és a ma általános forma, a zon-es a két g összevonásával keletkezett. Még vö.: „bei der syrj. Form pies 'meinen Sohn' < pie+es ist das -s aus dem absoluten Paradigma eingedrungen" (Rédef 1975. 136). Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.
