Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

A SZEKVENCIA IDŐSZERKEZETÉNEK TORZULÁSA 19 (iii) ///#lat Megjegyzés: ///# és #/// szószerkezethatárt jelöl; I _^igi I valamilyen nem palatális magánhangzó, = szószerkezeti kapcsolat jele. A szótagszám szerinti tagolással, mint a (feszített) ejtés egyik esetével, a fonológiai alapalak ez lesz: (iv) /$la:J$Ja$/ Megjegyzés: adott esetben a szótagok számát a magánhangzók száma jelzi — ennek alapján leolvasható ll(i) és ll(ii) szótagszámbeli különbsége; ha a morféma tartalmaz magánhangzót, a morféma- és értelemszerűen a szóhatárjegy is egyszersmind szótaghatár; mivel ennélfogva a szótagolási szabályok szerint a szótagokra bontás automatikus, kevés kivételtől eltekintve a fonológiai alapalakra a szótaghatárok ráírása redundáns. (ii) A fonológiai reprezentáció — mint amilyen a ll(ii) szerinti lássa példájában — invariáns, mivel a nyelv [langue] (absztrakt) jelei invariánsak, azaz diszkrétek és állandó alakúak. Tekintettel arra, hogy a beszédprodukcióban a megfelelő szóalak nem invariáns, azaz analóg jel és variabilitásokat mutat fel, fölteszem, hogy a fonológiai alapalak nem egyezik meg annak a beszédprodukciós programnak az utasításával, amely az egyedi ejtés akusztikai végeredményét létrehozza. Az alapalak és az ejtési program utasításainak rendezett sora között átfordítási [interface] szabályoknak kell működniük. A fonológiai alapalak és a fonetikai reprezentáció között (i) simító és (ii) gfesía/íszabályok működését teszem fel. (i) A simító szabályok elvégzik a (12) /larjjty — la-J:a transzformációt. A *- jellel a szintváltást, a //-k elhagyásával pedig azt akarom jelölni, hogy a jobb oldali formáció sem nem a fonológiai, sem nem a fonetikai, hanem egy köztes, működési szinten — mint realizációs program — önálló kategória. Egy ilyen tétel létjogosultságát igazolja, hogy amennyiben invarianciákkal van dolgunk egy megfelelés egyik oldalán, akkor ez azt jelenti, hogy a morfémák pszichológiai realitásának feltételezését elfogadjuk, még ha nem tudjuk is pontosan megmondani, hogy a nyelv elemei milyen mértékben tekinthetők izomorfnak pszichológiai tényekkel (vö. Linell 1979. különösen 10-12). Adott esetben a simító szabályok eltüntetik a morfémahatárjegyet az /J/ + /J/ között, egy ejtési szubrutinnal /$$/ helyére J:-t V -elöl #// = //#sV#/_/#c{j}#/// Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.