Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

20 SZENDE TAMÁS léptetik, végül viszonylagossá teszik az első magánhangzó [+hosz] jegyét, amennyiben a szóban forgó oppozíciót nem eleve egy 'feszes/laza' jegypárral tartjuk indokoltabbnak kitölteni. A simító szabályok közé sorolom az alkalmazkodás [akkomodáció] típusait, abból a meggondolásból, hogy ezek egyfelől a felszíni fonemikus reprezentációhoz közvetlenül csatolódnak, másrészt, mert két egymás melletti fonemikus egységen lokalizálódnak. (Ez a felfogás megtartja az ide tartozó jelenségek hagyományos értelmezését, vö. például Vértes 0. 1958, így tehát eltér attól a felfogástól, amely 'távhasonulásról' szólva a szótaghatárjegyek között kimutatható minden kölcsönhatást ide sorol, így például Kassai (1981. 160), s amely az umlautot is mindmáig igazodási jelenségnek fogja fel, vö. például Lass 1987. 122-124.) (ii) A gesía/íszabályok feladata a közlésegység ejtésképének egynemű alakra hozása. Adott esetben ez az ejtési program négy eltérő egységnek összehangolását jelenti, tehát a mély magánhangzók mediális beállítódásának hatását az J: képzési helyének megválasztására, az a labialitásának hatását az J: zörejösszetevőinek akusztikai értékeire, a laterális mássalhangzó lingvális képzési típusának bizonyos módosítását a mély magánhangzók hatására, az a mint nyílt szótagi, szó végi magánhangzónak a gyenge pozícióban bekövetkező delabializálódó lefutását, és így tovább. A gestaltszabályok hatása a közleményre mint egészre terjed ki, vagyis — számítástechnikai analógiával — az ejtési program egyik szubrutinja sem független a másiktól. A példában, ha az [a] labializáltabb lesz, ebből következtően az [/:] nem disztinktív értékű, a beszédprodukció tekintetében azonban elkerülhetelenül megjelenő labializáltsága egy elöl nyitott pitvari rezonátor akusztikai módosító hatását (lényegében az alacsonyabb frekvenciájú összetevők kiemelését) vonja maga után. A gresía/íszabályok fő tulajdonságai — hely hiányában részletezés nélkül — a következők, (ii/a) A gestaltszabÁlyok a közlésegységet a beszédprodukcióban globálisan határozzák meg. Erre egyértelműen utalnak saját vizsgálati eredményeim közül a szekvenciaredukció és a szekvenciazsugorítás. Erre utal továbbá a gyermek anyanyelvi fejlődésének azon szakasza, amelyben egy-egy szóalak nem felnőttnyelvi szinten, „hibásan, durván" programozott változata a mozgósított képzési összetevőket a fonológiai alapalakban meghatározott elrendezéstől eltérően építi a szóalakba; például Smith (1973) vizsgálatai szerint így lesz a squat-ból [gop] a queen-böí [gi:m] stb. a labiális alkotóelemnek az áthelyeződésével (1. erre még Wilbur (1981. 411) némileg eltérő, de legalábbis más szóhasználatú magyarázatát), (ii/b) A ^esía/íszabályok hatálya alá tartozó egységek terjedelme eltérő lehet. Megtörténik, hogy azonos módon csak egy morfémát, de — az úgynevezett 'discourse modifiers'-ek esetében — akár több, szemantikailag egybetartozó szóalakot is értintenek (az utóbbi legin-Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.