Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

12 SZENDE TAMÁS elvont fonéma szint alatti összetevőkként, emellett elfogadja és mértéktartóbban ugyan, de alkalmazza az újraírási szabályokat, mindenesetre a fonológiai alapalak elvontsági fokának erős korlátozásával (vö. Hooper 1976 passim, különösen 13). Legyen a koncepcióra a példa a latin-amerikai spanyol crecer ige, amelyet ebből a szempontból korábban Saporta (1965. 220-222) tárgyalt. A tő, több más ige viselkedéséhez hasonlóan, morfémazáró pozícióban /s/ ~ /sk/ alternációt mutat: egyes szám első személyben crezco <-> /kresko/ stb., egyebütt, például egyes szám második személyben creces <-> /kreses/. A jelenség azonban nem általános. A coser egyetlen ragozási formában sem mutat tővégi /sk/-t, vö. /koso/, tehát — így Saporta — föl kell tennünk, hogy a kritikus helyen az egyik igei típusban, például a coser-ben /s/ van a megfelelő helyen, míg a másikban, többek között a creser-ben egy másik fonemikus összetevő, mégpedig /$/, amelyet a következő szabály módosít (vö. Hooper 1976. 6): (8) 0->k/W __+{£} (egész pontosan ^-betoldás, majd /$/ —> /s/ változtatás az interdentális jegy alveolopalatális jeggyel történő felcserélése útján, illetőleg akusztikai terminusokban kifejezve, a [-strident] és a [+strident] jegyek cseréjével. A /#/ választását az a nyelvi tény indokolja, hogy bizonyos spanyol nyelvváltozatokban, mint a kasztíliai, érvényesül /$/ vs. /s/ fonemikus elkülönítés. Csakhogy a probléma a következő. Egyfelől a kasztíliaiban a coser ugyan valóban /ko^er/, de /^-betoldásra nem kerül sor a vonatkozó ragozási alakok formálásában; másrészt, és ez az ellenvetés minden látszattal szemben súlyosabb, a latin-amerikai spanyolt beszélő kompetenciájában nyoma sincs semmiféle /t?/-nak. Vagyis az igetövek fonológiai alapalakjának meghatározásában más utat kell követni. Tekintettel arra, hogy az alternáció az inkriminált igei osztály ragozási paradigmájában kap szerepet, a Kiparsky (1968)-féle alternációs kikötést véve figyelembe, célszerűnek látszik, hogy a vonatkozó igék lexemikus alapalakjához írjuk hozzá a /s/~/sk/ váltakozást. Eszerint a crecer: (9) /kres-/ [+K] A megfelelő alapalakban mutatkozó kritikus jelenség ezen a niódon — fonemikus helyett — morfofonemikus megkülönböztetésüvé válik a leírásban, amelyben [+K] diakritikum utasításként értendő a Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.