Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)

Tanulmányok - Kecskés András: Nyelvtudomány és verselmélet (Nyelvészeti meggondolások egy 19. századi magyar verselméletben) [Théorie linguistique et théorie de la versification] 61

NYELVTUDOMÁNY ÉS VERSELMÉLET 79 ..., ami után T. úr (ti. Toldy Ferenc) sóhajtoz",12

valamint a Pesti Napló hasábjain épp 1856-ban zajló „gyalázatos hangsúly-per".13 Ez utóbbi pörpatvar ugyan nem tartalmaz tudományos szempontból új elemeket, de jellemző bizonyítéka a nyelvészeti és verstani érdeklődés megélénkülésének. A vita a magát meg nem nevező Greguss Ágost és a színjátszás elméleti kérdéseivel is foglalkozó Egressy Gábor között folyt. A közvetlen kiváltó ok egyetlen színdarab egyetlen szava volt: legyőzte. Egressy az előadásban ennek második, ún. gyökérszótagját hangsúlyozta, majd elvileg is védeni igyekezett ezt a megoldást. Greguss ezzel szemben azt állította, hogy a „gyökérhangi elméletet" a közhasználat megcáfolja, mivel a magyar hangsúly ténylegesen „mindig a szónak első szótagjára esik". A második szótag hosszúsága sem lehet indok a hangsúlyeltolódásra, mert „a hangsúlyos, bár rövid tagok nem akadályozzák az időmértékes gördületet". Egressy egy német színészeti szakkönyvből merítette a vitában alkalmazott érveit (Rötscher 1841), Greguss szerint azonban a német elméletet hibásan alkalmazta a magyar szövegmondásra. Egressynél az „accent" — és magyar megfelelője, a hangsúly — túlságosan tág fogalom, szerinte a színpadon „hangsúlyozható minden szó, a szónak minden tagja, sőt, minden egyes betühang" is. Greguss igyekezett tudományos mederbe terelni a vitát: megkülönböztette a hangsúlyt (Wortaccent) a hangnyomattól (logischer Accent). Az előbbi csak „a szónak egyes tagján", az utóbbi „a mondatnak egyik-másik szaván" uralkodik, „amaz nyelvészeti, ez logikai törvényen alapszik". A hosszan elnyúló, személyeskedő vitába később Gyulai Pál is bekapcsolódott, elvi jelentőségű eredményre azonban nem jutottak a résztvevők.14 19. századi verselméletünk nyelvészeti irányzatának legkiemelkedőbb képviselője a kortársak és az utódok által is sokszor méltatlanul mellőzött, félreértett vagy félremagyarázott Torkos László. Többször is megváltoztatta, újragondolta nézeteit, az egységes magyar verselmélet kifejtésének legmegfelelőbb rendszerét keresve. Arany János levele Tompa Mihálynak. Nagykőrös, 1856. március 20. — Arany János Összes Művei XVI. 1982, 681. Arany János levele Tompa Mihálynak. Nagykörös, 1856. augusztus 1. — Arany János Összes Müvei XVI. 1982, 729. A „hangsúly-pör" főbb mozzanatai: Greguss Ágost, Hangsúly és hangnyomat. Pesti Napló 1856. február 22, 2-3; Greguss Ágost, Hangnyomat és szórend. Pesti Napló 1856. március 1, 2-3; Egressy Gábor, Válasz a „Pesti Napló" szerkesztőjének. PN 1856. júl. 8, 2; /Greguss Ágost/ szerkesztőségi válasza. PN 1856. júl. 8, 2; Egressy Gábor, Színvilági levelek. Magyar Sajtó 1856. júl. 17, júl. 19, júl. 27; Greguss Ágost, Szegény Egressy ügye. PN 1856. júl. 23, júl. 24; Greguss Ágost, ígéret beváltása. PN 1856. júl. 30, júl 31; Gyulai Pál vitája Egressy Gáborral: Pesti Napló 1857. febr. 11. A vitáról 1. még Rakodczay Pál, Egressy Gábor és kora, 1911/1:541; AJÖM XVI,1982,1092, jegyzetben; Gyulay Pál, Bírálatok, cikkek, tanulmányok. Akadémiai, Budapest. 1961. 180. Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.