Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)
Tanulmányok - Kecskés András: Nyelvtudomány és verselmélet (Nyelvészeti meggondolások egy 19. századi magyar verselméletben) [Théorie linguistique et théorie de la versification] 61
Nyelvtudomány és verselmélet Nyelvészeti meggondolások a 19. századi magyar verselméletben A magyar versritmus rendszerének 19. századi kutatói a verselés nemzeti jellegének meghatározásához váratlan ösztönzést kaptak a nyelvészet (elsősorban a magyar hangtan és mondattan) korabeli eredményeitől. Nyelvünk hangtani sajátosságaira verselméletünk korábbi művelői is szívesen hivatkoztak, de paradox módon inkább az átvett mint az eredeti formakészlet kapcsán. A régi magyar vershagyomány nyelvi alapjainak feltárását csak az élőbeszéd hangsúlyrendjének és mondattani szerkezetének, pontosabban e két jelenségcsoport összefüggésének tudományos vizsgálata tette lehetővé. A metrikának a grammatikával való szoros kapcsolata az antik klasszikus versmértékek viszonylatában mindig is közismert ténynek számított. Hazai versmértékeink leírásában és meghatározásában azonban ez az elv alig érvényesült. Verstani eszmélkedésünk legkiválóbbjai sem találták meg azt a nyelvi jelenséget, mely kulcsot adhatott volna eredeti versrendszerünk szerkezeti leírásához. A hangsúly fogalma — nyelvünkre vonatkoztatva — a 19. századnál korábban tulajdonképpen nem is létezett, az accentus kifejezést többnyire a hosszú magánhangzók ékezetére vonatkoztatták. Iskoláinkban még a 19. század első felében is csak klasszikus — latin jellegű — verstant tanítottak „hangmérték" címén. Két nevezetes példát hadd említsünk! Vajda Péter francia és német minták nyomán készítette Magyar Nyelvtudomány című, több kiadást megért tankönyvét (Vajda 1835).l A könyv negyedik fejezete A hangmértékrül és versnemekrül szól (162-175). Itt találkozunk először a két, három és négy szótagú klasszikus verslábak magyar megnevezéseinek teljes sorozatával. (Földinél még csak a nyolc leg-Az előszóban megnevezett mintái: F.J.M. Noël - Ch.P. Chapsal Nouvelle grammaire française (1831-ben már a 21. kiadása jelent meg), valamint Theodor Heinsius, Der Redner und Dichter, oder Anleitung zur Rede- und Dichtkunst. Ez utóbbi szerző Szavalástana magyar átdolgozásban is tankönyvként szerepelt, 1. Vajda (1840). Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.
