Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)

Tanulmányok - Vértes Edit: Pápay József osztják följegyzési és átírási módja [Joseph Pápays Aufzeichnungs- und Transkriptionsweise des Ostjakischen] 41

56 VÉRTES EDIT lehetne olyan szabályokba foglalni, melyek alapján az eredetiből az átirat, az átiratból az eredeti kikövetkeztethető lenne. Még az is lehetséges, hogy nem is azonos a már kiadott négy kötetnyi hagyatékban és a próbafüzetben (ÉOM, 0H1, BiblPáp. I-III), a sajtó alatt levő kötetben (BiblPáp. IV) és a sorozat még kiadandó V. és VI. kötetében, hiszen Pápay több mint 30 évig dolgozott rajta, közben változhatott a felfogása, s kérdés, volt-e ideje hirtelen bekövetkezett halála előtt a hosszú idő alatt feldolgozott anyagot egységesíteni. A mássalhangzók közlésmódja, mint a mellékelt táblázatos összeállításból is látható, lényegileg ugyanolyan, mint az FF 15-ben, azaz követi a FUF javaslatát, de nem jelöli a hangrend hatását ejtésükre. A magánhangzók túlságosan gazdag és részletes jelölésmódján (II., III. tábl.) látszik, hogy Pápay feltétlenül jól ismerte Karjalainen és Paasonen valamennyi cikkét. Minthogy több mint egy évtizeddel élte őket túl, volt még alkalma és ideje a nem első szótagbeli a, o, u betűket a-vel (és nem veláris redukált hangok jelével) kicserélni, hiszen olvashatta Paasonen cikkében (1. fent), hogy az első szótag teljes hangja befolyásolja a redukált hangok hangszínét. Az összes tővéghangzót, melyet a helyszínen a, o, u-val jegyzett föl, redukálttal helyettesített, a csak a szuffixumokban maradt meg, o pedig csak a tagadásban, miként finn kollégái följegyzésében is. Követte Karjalainent abban is, hogy nem-első szótagban csak a redukált e és i található, de sokféle mellékjellel; a, a, ő, ű, u viszont csak első szótagban (azt azonban már nem tudhatjuk, ezek rövid vagy redukált hangokra utalnak-e); hasonlóképpen csak első szótagban használ labiális redukált jeleket: a, a, i. Azt sajnos nincs módunk megállapítani hogy az a és az u Karjalainen hatására palatális, vagy Paasonent követve veláris magánhangzó jele-e. VÉRTES EDIT Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.