Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)
Tanulmányok - Vértes Edit: Pápay József osztják följegyzési és átírási módja [Joseph Pápays Aufzeichnungs- und Transkriptionsweise des Ostjakischen] 41
PÁPAY JÓZSEF OSZTJÁK FÖLJEGYZÉSI ÉS ÁTÍRÁSI MÓDJA 55 a 25. sorban az asm-ban úgyszintén, stb. A mássalhangzók átírásának az egybevetésekor a szükséges javítások megtörténte utáni írásképeket szembesítettem (I. tábl.). A táblázatok néhány változtatást nem tartalmazhatnak. Három esetben a helyszíni följegyzés egy szótagú szavából a második szótagba sorfölötti redukált e, illetőleg szonantikus n betoldásával kétszótagú szó lett: pègk dn, isdn, iëtnn (7. 17., 16. sor), vö. fönt az etmaln-iól mondottal; egyébként ez az egyetlen szó, melyben az /-es szóvégi kettős mássalhangzó torlódás nem marad meg az átírás után: negéln, piti, mólt, marii (1, 10, 17, 25). Hármas mássalhangzó-kapcsolat középső eleme a földolgozáskor a pontsén és a mandzien esetében (8, 31. sor) kiesett, erre a táblázatos egybevetésnél, a C1C2C3 C2-jénél >0 utal. Ugyanott a szóvégi torlódás utolsó eleme C2, ill. C3 alatt található, a szóközépié pedig C2-, a hármas torlódásé pedig C3-cím alatt. A helyszíni följegyzés és az átírás egybevetése a kiválasztott eskümese rövidsége miatt nem adhat teljes képet valamennyi alkalmazott változtatásról. Ez kiviláglik abból is, hogy például a helyszíni feljegyzésben, nem-első szótagban, e előfordul a második és a negyedik szótagban, a harmadikban azonban nem, pedig ott sem lehet nyelvileg tilos, ha hátrább is lehetséges; továbbá i van a harmadik szótagban, de sem a másodikban, sem a negyedikben nincs rá adat. A táblázatok olyan szempontból sem lehetnek teljesek, hogy bizonyos rendszeres változtatásokat csak akkor tartalmaznának, ha a helyszíni 0 hangjelölést is meg lehetne adni. A mássalhangzók esetében ez a hiány összefoglalható: két magánhangzó nem követheti egymást, j (J) vagy w (u) hiátustöltő az átírásban; az eredeti följegyzés -utí-ja helyére (1. juutlali, juutsali — az EOM-ben kiadott szöveg 22., 27. sorában; a továbbiakban is a sorszámot adom meg) -3uo- került. A yö helyett található xou, lu helyett löu (14, 28) azonban nyelvjárási különbség is lehet! A j hiátustöltőként gyakoribb; ilyen esetben a két egymás mellett följegyzett magánhangzó közül az egyik i: 1. első és második szótag között oitlali (29), második és harmadik között mandziém (31), pusmiis (6), porain (11), patiin (23, 28), nämprii (31), harmadik és negyedik szótag között juwintiis (14), ninzitiis (19), joxtiliis (25), továbbá ozliim (26), ahol azonban még a zl hangkapcsolatot is fölbontja az átírás egy i hanggal. Az átírásban rendszert aligha lehet találni, mert a hét idézett, de nyolcszor adatolt -ii- eredeti följegyzésből az átírás során -liq- (6, 14, 25), -ip- (23, 26, 28), -ni- (31), illetőleg -lis- (19) lett. Ha ehhez hozzávesszük, hogy még í-ből is lehet -n-t átírni (lëzatïsên 4), akkor már az sem állítható, hogy j csak hiátustöltőként jelenik meg az átírás többlethangjaként. A magánhangzók átírásmódját valószínűleg nemcsak egy vagy több szövegrész, hanem csaknem az egész hagyaték tüzetes vizsgálata alapján sem Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.
