Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)

Tanulmányok - Vértes Edit: Pápay József osztják följegyzési és átírási módja [Joseph Pápays Aufzeichnungs- und Transkriptionsweise des Ostjakischen] 41

54 VÉRTES EDIT jax kastï si manlét jéza^at vítpijasek pitmal iax kàsti si mánfat: iezà xo-t uitpiiàsok pitmal (asríi), ï nerjél séta námprii si mandziém. i-nègal sedà nampnii [o: nambdrà] si manzipm. 1. Két asszony él. Az egyik nő a másik nö kendőjét ellopja. A kendőjét elvesztett nő jóllehet keresi-k: egyáltalán nincs — egészen elbúsulta magát (egészen odalett). A másik nőnek mondja: „Talán te vetted el?" — „Talán bizony engem rendeltél [azt] őrizni?" — (a tolvajnő mondja). Végre összevesztek, igy csöröltek-pöröltek. Legvégül a tolvajló nő hirtelen fölnyitotta a szekrényt, s a medvebőrt kikapja [belőle] és esküsznek. A medve orrába mindketten beleharapnak s így esküsznek: „Engem tolvajnak tartottál, máskor (é. jövőre) éppen ebben az időben vigyen el téged (t.i. a medve) a tüzes házad zugából!" A kendőjét elvesztett nő beszélni kezd: „Ha te loptad el, máskor ugyanezen időben a tüzes házad zugából téged vigyen el!" Veszekedtek vagy mit csináltak, tovább éldegéltek (tk. tovább kezdtek élni). Ez a dolog ím véget ért. 2. Hosszú ideig, vagy rövid ideig voltak, eljött a nyár. Nyáron [is] így voltak (v. éltek). Végre ősz lett (tk. ősszé jött). Egy valamely este ültek ők ketten, a két nő a két szemközti oldalon. Talán a csillag is kezdett [már] kialudni, egyszercsak a nyírhéjjal [fedett] sátor ajtaja ím félrecsapódott. Amint belép, látják: egy közepéig ősz medve. Mentében egyenesen a tolvaj nő felé tartott (tk. ment); befelé nyúlt, a vánkost fölszakította, [amint] szétszakítja: a vánkos belsejéből a kendőt kiveszi (tk. emeli), a másik oldalra a kendős nőnek [oda]dobja. Most a tolvajnőt a két első lábának talpán ím kiemeli. A másik nő [ottjmaradt. 3. Reggel felé az emberek (tk. embereik) megérkeznek: „[Hát] a másik asszony (tk. asszonyod) hová ment?" — „A másik asszony (tk. asszonyom) hová menne? [Halkan] jött a medve, a vánkoscihát szétszakítja: az elveszett kendőm ott [van]. A túlsó oldalról a kendőmet idehajította. S amint kifelé ment, a két első lábatalpán az asszonyomat ím kiemelte. Messzi vagy közelre vitte, ő tudja." Az emberek keresni mennek ím: amint egy kissé a háztól (v. sátortól) beljebb ért (a medve), a másik nő ott izzé-porrá van tépve (ÉOM 117-19). A helyszíni följegyzés néhány szava nincs meg az átiratban: siti (sidi) helyett természetesen csak egyszer van a kiadványban sidi, egy i kimaradt, az < ëtmâlèn > etmaln esetében a feldolgozás az első feljegyzéshez áll közelebb, a pëlak mórija kimaradt mint másik fogalmazási mód. A 2. utolsó mondatának viszont nincs a helyszíni följegyzésben nyoma, továbbá az EOM-ben kiadott szöveg 9. sorában levő náy, 30. sorában az (asríi) sincs ott meg. Az értelemből következik, hogy az erdetiben a sayat hibás, a szókezdő hang a kiadvány 27. sorában helyesen s. A publikáció első sorában a xolfi nyomdahiba, a két magánhangzó között Pápay kéziratában It látható (16. füzet 144. lap); további nyomdahibák akár a szövegösszefüggés alapján is javíthatók: a 117. old. 3. sorában iàstel, az első szótagban mindenütt máshol palatális hang, a van benne; a 22. sorban az őxsamog-ben az s s-re javítandó, Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.