Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)

Tanulmányok - Vértes Edit: Pápay József osztják följegyzési és átírási módja [Joseph Pápays Aufzeichnungs- und Transkriptionsweise des Ostjakischen] 41

PÁPAY JÓZSEF OSZTJÁK FÖLJEGYZÉSI ÉS ÁTÍRÁSI MÓDJA 51 (tulajdonképpen háromféle, mert a redukált vokálisok időtartama rövidebb a többinél) hosszúságának megkülönböztetése helyett. A magam részéről még abban is kételkedem, hogy egy jól képzett fonetikus, lejegyzéskor, öt különböző hosszúság regisztrálására legyen képes. Azt pedig, hogy nem saját anyanyelvén valaki emlékezetből egy addig ismeretlen, zeneileg alá nem támasztott szövegbe ennyit beleérezzen, nem tudom hitelesnek elfogadni. Pápay saját feljegyzéseinek utólagos pontosabbá tételére — minthogy a Reguly átírások megváltoztatásából nem akadt rá semmi magyarázat — még két lehetőségre tudok gondolni. Az egyik az lenne, hogy voltak helyszíni fonetikai feljegyzései, s ezeket gondosabban figyelembe vette. Karjalainen ugyanis így járt el. Foneettista című feljegyzéseiben rögzítette különböző nyelvjárásterületeken az egyes hangok ejtésének a pontos módját, így a feljegyzéskor nem kellett az időt rabló diakritikus jelekkel bajlódnia, mert pl. a vahi „&c, gutturaalinen klusiili. Artikulatioonipaikka = demj. x^ssa" alapján a helyszínen k c-val feljegyzett szavakat A;

c

-val átírva adta ki saját megfigyelésének megfelelően (1. időhiány miatt betűhíven kiadott vahi nyelvtani feljegyzéseiben: MSFOu. 128: 102-48), ahol helyenként a fordítás miatt a helyszíni följegyzés mellett látható a szótári átirat is, pl. kc

§si

és k^vsf 'Mensch' (102) stb. Pápay nyelvészeti hagyatékáról Fazekas Jenő gondos és részletes jegyzéket készített, mely az MTA kézirattárában tárolt anyagról (Ms. 10.202/1-28) és a debreceni Református Kollégiumban elhelyezett családi örökletétröl (R 1670-1692) egyaránt megbízható képet ad (ÉOM 025-34, 041-47). Az MTA kézirattárában a nyomdakész anyag és a szótári cédulaanyag található, Debrecenben a helyszíni följegyzések s a munka közben használt cédulaanyag, egyetemi előadások, anyaggyűjtések stb. Fonetikai feljegyzésekről egyik jegyzékben sincs szó. Ennek ellenére mind a két gyűjteményt átnéztem: Budapesten semmi ezzel kapcsolatos anyagot nem találtam, Debrecenben pedig füzetlapokon csak átírási, elég bonyolult kísérleteket, helyszíni fonetikai feljegyzést nem.3 Az MTA kézirattári anyaga könnyen áttekinthető ebből a szempontból. A 4. füzet 1. lapjától a 9. füzet 512. lapjáig folyamatosan számozva hősi énekek voltak, hasonlóképpen a 11-13. füzetben, folyamatosan számozva a lapok 1-178-ig terjednek. Átnéztem a vegyes tartalmú 1., 2., 3., 10. 13., 14. és 16. füzetet; a 15.-ben medveénekek vannak, a többi füzet a Reguly-hagyaték, illetőleg a legutolsó tört a szótári anyag négy dobozának a jelzete. Budapesten tehát csak lapok közé becsúszott papírszeletkén lehetne fonetikai följegyzés (elsősorban a Reguly-anyagban, melyet nem néztem át lapról lapra), de ez sem valószínű, mert az MTA a családtól a nyomdakész anyagot vette meg. A debreceni anyagot sokkal nehezebb alaposan átnézni, sőt még hozzájutni sem könnyű. Nagyon kicsinynek tartom annak a valószínűségét, hogy Pápay a fonetikus pontosságú följegyzés készítésével komolyabban foglalkozott volna, hiszen előkészületei során csak egy csuvas ejtési sajátság megfigyeléséről számolt be, s minthogy saját fülével is észlelte a Munkácsi közölte jelenséget, már ennek alapján megállapította, hogy saját hangjelzésében megbízhat (ÉOM Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.