Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)

Tanulmányok - Vértes Edit: Pápay József osztják följegyzési és átírási módja [Joseph Pápays Aufzeichnungs- und Transkriptionsweise des Ostjakischen] 41

50 VÉRTES EDIT idézett veláris szavak között, melyek a későbbi kiadványokban palatálisak, szerepel a lábat 'hét', mely az OL anyagában nincs meg (a Wie ego ... osztják- szóanyaga egy szó keresése szempontjából nem olyan áttekinthető, mint az OL-é, tárgykörénél fogva azonban abban a rokonságnevek kereshetők); Pápay nem tudhatta, hogy a nyelvjárásközi megfelelések ezt a szót az OL-ben ugyanoda utalják, ahol az [ämp] 'eb' található, hiszen Karjalainen szótára, melyben ez is, Karjalainen átírása is látható, csak több mint másfél évtizeddel Pápay halála után jelent meg. Az, hogy Pápay nem Karjalainen közlésmódját másolta, az egyes szavak esetleges meg nem találhatóságán kívül még abból is látható, hogy — mint fent említettem — a redukált hangok közlésében valószínűleg megfigyelhetetlen finomságok jelöléséig ment.2 Tudjuk, hogy Pápay Reguly szövegeinek egy részét nem a helyszínen írta át, hanem hazajövetele után itthon, mert részben nem volt vele Obdorszkban minden Reguly-féle följegyzés másolata, részben mert két hősi ének és egy medveének kézirata akkor meg sem volt — ezek csak 1926-ban kerültek elő Hunfalvy Pál könyvtárából (EOM 026, 028, különösen az 51., 52. és 54. jegyzet). Érdemes megnézni, milyen ezeken a Fazekas szerinti fonetikus átírás (026, 53. jegyz.), melyet én — a nyelvemlékek értelmezésekor szokásos gyakorlatnak megfelelően — inkább a Pápay javasolta olvasatnak neveznék, hiszen ezeknél még annyira sem lehet az ejtés lejegyzésének fonetikus pontosságáról beszélni, mint azoknál, amelyeknél több vita után — Pápay és osztjákjai kialakítottak egy valószínű olvasatot: olyat, melyet az osztjákok ki is mondhattak, s Pápay azt le is jegyezhette. Az ONGy.ben közölt első hősi éneket itthon fejtette meg Pápay (1 kk.). A Reguly-féle szövegek helyesebb átírásában (13-46), a bevezetésben közölt betüjegyeken kívül (079-81) csak a magánhangzók fölötti hosszúsági jel található többletként a fonetikus pontosság szempontjából a megfejtéshez feltétlenül szükséges szóképen; egy részük az eredeti feljegyzés (3-12) ä és é betűjének felel meg, (melyek hosszúságáról Reguly maga nyilatkozott), a többi hosszúság megállapítása számomra érthetetlen módon történt. Az 1926-ban előkerült medveének (EOM 102-16) Pápay feldolgozásában olyan fonetikus „finomságokat" tartalmaz az időhosszúság szempontjából, mint pl. a 8. sorban az a, i, u, ë és az 9] azaz ötféle időtartam található az előbb említett ének kétféle Zsirai Miklós ismert egy pletykaszintű magyarázatot Pápay átírásának az alakulásáról: állítólag az OL megjelenésekor, látva annak másfajta jellegét, mint az ő közlésmódja, nem akart lemaradni, s korrekturában diakritikus jelekkel dekorálta ki az ONGy.-t. Hogy ez a rosszindulatú suttogás mennyire alaptalan, az az eddigiekből több ténnyel is alátámasztható. Az 1905-ben megjelent ONGy. átírását nemhogy az 1904-ben kiadott OL, de már az 1901-ben közzétett FUF 1 sem tudta befolyásolni, noha annak rendszerét Pápay követni akarta, s következő művétől kezdve követte is. Továbbá az is látható, hogy Pápay diakritikus jeltöbbletei rendszeresek, általuk kiadványai hangrendileg Karjalainen megfigyeléseihez közelednek. Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.