Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)

Tanulmányok - Vértes Edit: Pápay József osztják följegyzési és átírási módja [Joseph Pápays Aufzeichnungs- und Transkriptionsweise des Ostjakischen] 41

PÁPAY JÓZSEF OSZTJÁK FÖLJEGYZÉSI ES ÁTÍRÁSI MÓDJA 47 lami különös okunk, v, j'-vel átírva idézzük, ahogy ö eredetileg feljegyezte és az ONGy.-ben még közölte is. Karjalainen egyszerre ismertette Pápay kétféle átírását, az ONGy.-ben adott durvábbat és az NyK 36. kötetében kezdett közleménysorozatát, s örömmel tapasztalta, hogy az utóbbi közelebb került az ö felfogásához, de még mindig hiányolta benne a mássalhangzóknál a hangrendtől való függőség jelölését, a magánhangzóknál pedig sok mindent (FUFA 6: 21-27). Mai fonematikus szemléletünk szerint legtöbb kifogásával már nem értünk egyet: teljesen feleslegesnek tartanok a szókezdő u és veláris szavak w-je mellett palatális szavak nem szókezdő helyzetében u alkalmazását. Sőt most már akár dokumentálni is tudjuk, hogy Karjalainen túlzott pontossága téves fonológiai értelmezéshez is alapot adott. A mássalhangzók közül a k, %•> y stb.-féléknél, az OL átírási rendszerének magyarázata a veláris, postpalatális, mediopalatális ejtésüeket stb. külön adja meg (011-12), a helyszínen a feljegyzéskor ezeken nem szerepeltek az összes diakritikus jelek, Karjalainen azokat fonetikai feljegyzései alapján utólag tette az OL számára „pontos, részletes" megjelölésüekké. Osztják szövegei gyűjtésekor — anakronisztikusán úgy mondhatjuk — csak a fonematikusan fontos jelöléseket alkalmazta, mellőzte a fonetikus pontosságot. Karjalainen szövegeinek kiadásakor a mássalhangzók jelein lényegileg semmit sem kellett változtatni (erről teljes részletességgel lehet tájékozódni a sajtó alatt levő nyelvi és tárgyi magyrázatok kötetében). Felsődemjankai szövegeiben találunk ilyen teljesen mélyhangú szavakat: nqx çxtdt 'felakasztotta' (MSFOu. 157: 38), èxtèt 'akasztották' (57), èjà 'együtt, össze' (47), ezek a szavak fonetikailag pontosan, sőt pontosabban vannak az OL-ban közölve: DN eyßt- 'aufhängen', DN ejß 'zusammen' (OL 177, 178), ezek szintén teljesen velárisak. Amikor Steinitz az OL alapján kidolgozta fonematikus egyszerűsítési elveit, úgy okoskodott, hogy a x, és a y< melletti helyzetben az e az e variánsa; ezt a magánhangzót [e] fonémának minősítette, az B és az § is azonos fonéma szerinte, s ennek alapján létrejött egy teljesen palatális, illetőleg egy vegyes hangrendü 'fonematikus' átirat: DN KoP Kr. e*aí-, Irt. (DN Fii. KoP Kr.) eya (DEWO 48, 18). Steinitz átírása és a DEWO, valamint a CastrToim. 7: 101-108 alapján — a JSFOu. 76: 83-98 figyelembe vétele nélkül — az ilyen szavakat hangrendileg hibásan sokan idézik. A fonetikailag túlságosan pontos publikáció nyújtott tehát alapot átíráskor történő hangrendi hamisításra. Minthogy Steinitz s általában a nyelvészek számára az OL hozzáférhető 1904 óta, a kéziratok meg nem, így még a szakemberek sem tudhatták, hogy a kérdéses helyeken eredetileg c s a k a magánhangzók velaritása volt e-nél (i-nél) jelölve, a mássalhangzók veláris ejtésére utaló jel csak kiadáskor, utólag került Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.