Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)

Tanulmányok - Vértes Edit: Pápay József osztják följegyzési és átírási módja [Joseph Pápays Aufzeichnungs- und Transkriptionsweise des Ostjakischen] 41

PÁPAY JÓZSEF OSZTJÁK FÖLJEGYZÉSI ÉS ÁTÍRÁSI MÓDJA 45 kicsiny magasabban fekvő u van mellette: van 'rövid' (112/249), voAti 'él' (255/258), si-vuzi 'erre' (uo. 259), vön 'fenséges' (uo. 265), väs ~ vuqs

'város' (18/172, 110/145), vu

et

'öt' (20/281), vu

esa

[teljesen, egészen] (113/280). A szóközépi helyzet eltérései, ingadozásai ennél nagyobbak, magas és mélyhangú szavakban egyformán található magánhangzók közötti helyzetben v és w is: keván 'üveg' (275), növi 'fehér' (150/17, 19, 248/1, 276/112), navi (15/77), lovat 'magasságú' (15/63, 122/638, 251/146, 274/75), illetve" mêu*?/ 'mell' (15/67, 13/17, 18, 268/9), ewilt honnan kérdésre felelő névutó (16/107,108 stb., 249/46, 55 stb.), qwem 'ajtóm' (113/290, 250/77), muwdl 'földje' (169/686, 687, 272/7); ugyanaz a szó vvel és iy-vel: xuvat

~ Xuwa

^

'hosszúságú' (275, 15/81), vö. még keu 'kő' (153/114, 115, 116, 249/61) ketwg 'kő-' (80/266, 119/527), läullem 'őrzöm' (151/44, 46), lauhm 'várás' (112/248, 249), naurom 'gyermek' (268), joura 'kanyargós' (259/407, 408). A zöngétlen médiák és a u-hangok jelölésében található eltérést a bevezetésben megadott hangjelöléstől valószínűleg a kidolgozás befejezetlenségének, apróbb tévedések összességének kell tekintenünk — ahogyan az a néhány szó sem bizonyíthat diftongusok létezése mellett, amelyekben egy kis és egy nagyobb betű található —, kezdeti nehézséggel, gyakorlatlansággal járó jelenségnek magyarázható, mely aztán véletlenül javítatlan maradt: su

osten

'menésed' (80/244, 246), j'elc

'tovább' (80/252). Nincs kiadvány hiba nélkül, így az ONGy.-ben, illetőleg a Reguly-anyag átírásában is van olyan, melyről vitatkozni sem lehet: a jag jegkpi pegkeg ugjdl 'tíz fogú fogas [szája] rését' (163/491) esetében Reguly szövegében jang pengpi penging ungel olvasható; ebből nyilván látható, hogy a jeykpi javítandó pegkpi-ie (vö. 15/92, 94, 163/492); ilyen elírás viszont csak olyantól származhat, aki tud osztjákul. Az átírásban közölt eljárásoknak a szöveg tehát megfelel, egy megválaszolatlan kérdés azonban mégis van. Vagy az eddigi eljárást követte Pápay, vagy megmondta, hogy Halász jelölésmódját veszi át (ahol átveszi) a zöngétlen médiáknál. Nem közli azonban, hogy az újítás a redukált hangok jelölésében — mely azonos a FUF ajánlotta módszerrel — honnan származik. Az osztják szöveg képe ezzel modernebbé vált, nem a Budenz-Munkácsi-féle átírásra emlékeztet, hanem a finn kutatók publikációira, melyek a századforduló gyűjtéseit teszik közzé. Az újítás problémája viszont, hogy az a és az v használata feltétlenül magyarázatot igényelt volna. Karjalainen kiadványaiban ez a két betűjel — mai terminológiával élve — egyazon fonéma különböző szótagbeli realizációja, v az első, a a nem első szótagban (vö. NyK 61: 258; CastrToim. 7: 105; L. Schiefer, Phonematik und Phonotaktik des Vach-Ostjakischen 119; FUF 45: 190). Ezt Pápay természetesen akkor még nem tudhatta. Nála a redukált hangok szinte csak nem első szótagban Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.