Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)
Tanulmányok - Berta Árpád: Török eredetű törzsneveink [Ungarische Stammesnamen türkischer Herkunft] 3
TÖRÖK EREDETŰ TÖRZSNEVEINK 15 csuvasos *ögü helyén. A változás fázisai jól rekonstruálhatók, a részfolyamatok kronologizálásának kérdéseit azonban nyitva kell hagynunk. A *-</spirantizálódása elkezdődhetett, sőt végbe is mehetett az átadó nyelvben is, bár valószínűbb, hogy ez már magyar talajon jelentkezett (*-ögü- > *-öyü> *-öyü- > *-üü- > -Ü-). A feltételezett őscsuv./ócsuv. *-ögü- ~ magy. -ümegfelelésre két korai török jövevényszavunk szolgáltat analógiát. Ezek a bű és a bölcs.65 Sajnos, az analógia nem tökéletes, de ez természetes. Itt tárgyalt Kürt törzsnevünk a harmadik olyan jövevényszavunk, ahol az átadó alakban etimológikus *ögü hangkapcsolat meglétével számolhatunk. Bű szavunkban -w, bölcs szavunkban -ö- a mai magyar képviselet. A Kürt már a harmadikféle képviseletet, az -ú'-t mutatja. Három példa alapján nem is lehet szabályszerű, „elvárt" megfelelésről beszélni. A Kürt törzsnév -t végzete ősmagyar kori finnugor eredetű kicsinyítő képző66 lehet. Közismert, hogy az ősmagyarban, ómagyarban rendkívül gyakori a kicsinyítő képző használata. Láttuk és látni fogjuk, hogy Keszi ill. Jenő törzsnevünkben is kicsinyítő képzővel számolhatunk. Igaz, a Keszi és a Jenő esetében török oldalon jelentkezett a kicsinyítés. Tulajdonneveink között találunk azonban pontos analógiát nyújtó személyneveket. Ilyen az Árpád és a Gyécsa nevünk. Mindkettőben török eredetű szótőhöz járult az ősmagyar kori finnugor eredetű kicsinyítő képző. Kürt törzsnevünk itt javasolt török etimológiája mellett szól egy lényeges jelentéstani érv is. Mielőtt erről szólnék, lássuk azonban Gyarmat törzsnevünk magyarázatát. Gyarmat Törzsnevünk ómagyar hangalakja Konstantin császár Kovprovjepfiá-TOV (gen.) adata67 alapján *Gyermatu lehetett.68 Törzsnévi eredetű Gyar-Vö. legújabban Ligeti (1986. 271-72). L. D.Bartha (1958. 105-106). Vö. itt 24. és 48. j. Ha kizárólag a bizánci adatból indulunk ki, lehetőség nyílik szókezdő j- olvasatra is. Helynévi anyagunk azonban — mint látni fogjuk — egyértelműen ómagy. *gy- szókezdőre szavaz és nincs rá okunk, hogy helyneveink flft/-jét másodlagosnak tartsuk egy korábbi *j- helyén. Felmerülhet továbbá a szóvégi, ún. sorvadó ómagy. *-u magánhangzó kérdése. Németh nem dönti el a kérdést (1930. 253): Gyermat(u) olvasatot ad. Ligeti sem fogalmazza meg határozottan az álláspontját: korábban Gyermat (1963. 235), újabban Gyermatu (1986. 85) alakot szerepeltet. A kérdést részletesen elemző Gyóni szerint (1943. 72), bár a bizánci adat nem egyértelmű a szóvégi ómagyar vokális meglétét illetően, hiszen tővégi vokális esetén hangsúlyjelöléses genetivusi -ov végződést várnánk, forrásunk -ov végzete mégsem vall a tővégi magánhangzó hiányáról, mert összetétel tagjaként szereplő elemek esetében a várt hangsúlyjelölés nem következetesen érvényesülő szabályszerűség. Úgy látom, hogy a szóvégi magánhangzó megléte vagy hiánya egyébként sem perdöntő Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.
