Nyelvtudományi Közlemények 91. kötet (1990)

Tanulmányok - Bakró-Nagy Marianne: PU/PFU Dx *-rV 9

PU/PFU Dx *-rV 1. Dolgozatomban az alapnyelvi képzők felfedésének egy lehetséges módját mutatom be, nevezetesen azt, hogy a PU/PFU *-rV képző jelenléte hogyan mutatható ki (az UEW anyaga alapján) az eleddig abszolút tőként rekonstruált alakokban. A PU/PFU elvileg — a leány nyelvek tanúsága alapján feltételezhetően — nagy számú képző állományából valójában csak igen keveset tudunk rekonstruálni. Annak kiderítése pedig, hogy e képzők milyen funkciójúak voltak, még nagyobb akadályba ütközik, hiszen ha a képzők nem homályosultak is mind el, a tő és származéka közötti jelentésbeli különbséget (ti. ha volt egyáltalán, hiszen ez a különbség a szinkroniában sem szükségszerű) bajos felfedni. A képzők alapnyelvi rekonstrukciójára legalábbis a következő módok adódnak: a. A legszerencsésebb esetben az azonos etimológiai összefüggésbe tartozó alakoknak egyidejűleg tő és származék formái is ismeretesek minden egyes leány-nyelvből, s a változatok egymáshoz való viszonyából lehet következtetéseket levonni: Pl. (489) *sum- 'sterben' FU és (i.h.) *sur(c)-ma 'Tod' FU. b. Még mindig szerencsésnek mondható esetben az összefüggésbe tartozó leány-nyelveknek legalább egyik részéből adatolhatok a tőalakok is, s így a viszonyítás lehetősége adott azon leány-nyelvi alakok szempontjából is, amelyek csak derivált változatukban ismeretesek Pl. (572) *wiÓ3 (-1113) 'Knochenmark, Gehirn' FU. c. Némiképp bizonytalanabb a rekonstrukció nemcsak a funkció kikövetkeztetése, hanem az alapnyelvig való visszavezethctőség tekintetében is, ha a feltehető proto-képző etimológiailag független alakokban jelentkezik; itt a finnugrisztika átfogó képző-monográfiái — Györké 1934, Lehtisalo 1936 — kínálnak példákat. Ebben az esetben elsősorban a képző alapnyelvi volta valószínűsítendő, nem pedig szorosabb funkciója. Nyelvtudományi Közlemények 91. 1990.