Nyelvtudományi Közlemények 91. kötet (1990)

Tanulmányok - Bakró-Nagy Marianne: PU/PFU Dx *-rV 9

10 BAKRO-NAGY MARIANNE d. Csak közvetett úton indokolható a képző egykori megléte olyankor, amikor az alakok csak elhomályosult képzőjükkel együtt ismeretesek; az indoklás az esetek túlnyomó többségében csak a formára támaszkodhatik, s nem a funkcióra vagy az alakok jelentésére, azaz az alapnyelvi kétszótagúság, de még inkább kötelező nyílt szótagra végződés elvét alapul véve a tőhöz eredetileg hozzá nem tartozóként, azaz szuffixumként posztulálódik a kikövetkeztethető alapnyelvi forma második vokálisa után álló mássalhangzó: (C)VC(C)V+CV. Ugyanakkor egészen evidens, hogy az alapnyelvi tövégi nyíltszótagúság princípiumát félretéve, de a kétszótagúság elvét megtartva ilyenkor akár (C)VC(C)VC formákat is feltehetnénk. Pl. (500).*éige-re 'Maus' FU. A képzők funkciójának meghatározására a. és b. esetében nyílik lehetőség, korlátozottabban c. esetében, s majdnem semmi a d.-ben. 2. Mielőtt számot vetnénk azzal, hogy az PU/PFU *-rV képző tekintetében a fenti rekonstrukciós lehetőségek közül melyekkel számolhatunk, érdemes megjegyeznünk e képző konszonáns elemének egy-két fonotaktikai sajátosságát. a. A PU-ban *r nem állhatott iniciálisán, azaz tőmorféma első mássalhangzójaként; ebben a pozícióban való jelentkezése a PFU-ban megengedett ugyan, de csak igen korlátozott mértékben (mindössze hét biztos alapalakban fordul elő). E megállapítás nemcsak az *r-re, hanem a likvidákra általában is érvényes (a zárhangok a legjellemzőbb fonémák e pozícióban). b. A fentiekkel ellentétben mediális pozícióban, azaz morféma belsejében, intervokális helyzetben mindkét alapnyelvi szintben a legkedveltebb konszonáns az *r (miként a likvidák általában). Prekonszonantálisan (mássalhangzó-kapcsolatok első — Ci — elemeként) megintcsak a legfrekventáltabb, viszont C2 elemként a légritkábbak közé tartozik. Mindebből az következik, hogy c. az *r — ti. ha nem tőmorfémáról van szó — néhány kivételtől eltekintve posztvokális helyzetben jelentkezik, s ez a megfigyelés érvényesíthető képzőként való szereplésére is, hiszen a fentebb említett elv szerint az abszolút tövek vokálisra végződtek. Az *r fonémának ez a tulajdonsága a későbbiekben (3.1.) érvként fog feltűnni. Most még csak annyi említendő, hogy a PU/PFU alapnyelvben ez a mássalhangzó egyéb szuffixum-szerepre nem foglalódott le, ti. szemben más, képzőket megtestesítő konszonánsokkal, amelyek a különféle paradigmasorokban megtalálhatók. Nyelvtudományi Közlemények 91. 1990.