Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Kisebb közlemények - Gósy Mária: Az invariancia jelensége a beszédben [The phenomenon of invariance in speech] 73

[o] Frekvenciaszerkezet (Hz) magánhangzó F1 F2 férfi 400 840 női 470 900 3 éves gyermek 755 1665 beszédszintézis 400 875 orosz 440 825 német 420 880 finn 380 700 fonetikai hangszabvány 450 580 1. táblázat segítségével a különbségek figyelmen kívül hagyhatók. A fonetikus lejegyzés (átírás) számára mindegy, hogy például a magyar Lo] magánhangzót nő, férfi, gyermek, fiatal vagy öreg mondta, az átírásban mindig ugyanúgy, tehát állandó jelenségként jelenik meg. Ugyanígy érdektelen, hogy orosz, magyar, német vagy angol nyelven hangzott-e el a hang, az átírás változatlan marad. Annak ellenére, hogy az említett ejtések eredménye, fizikai valóságukban — akár képzésüket, akár akusztikai szerkezetüket nézzük — erősen különböznek egymástól (vö. 1. táblázat). A hagyományos fonetika, amikor a képzés jellege szerint írja le a beszédhangokat, ugyancsak állandó sajátságokat keres. Ezek a jellemzők (pl. labiális, zárhang, affrikáta) teszik — a feltételezés szerint — lehetővé, hogy pusztán hallás alapján az elhangzó beszéd hangjai, például az átírási szabályok szerint, leírhatók. Sok esetben azonban különféle mozgássor (artikuláció) azonos vagy hasonló hallásélményt okoz, még egyetlen nyelven belül is. Port (amerikai) angol példája a [rj problémája, amelynek az ún. retroflex és a 'bunched' ejtését hallás alapján lehetetlen elkülöníteni. A beszéd megfigyelésében járatlan magyar beszélő sem képes például a hibásan ejtett réshangot a helyesen képzettől elkülöníteni. (Sok magyar szakos egyetemi hallgató, aki köznyelvet beszél, nem képes észlelni a zárt és nyílt [e]~[e] különbségét.) A megoldás az, hogy ezekben az esetekben természetesen a hallásélmény kell, hogy alapul 74~ ÉH CÖ 03 fa0-P CO T-3 E a> 1— l-l CD w G -P •r-3 G <D W)-H <ü > •H