Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

Az emelkedő-eső dallamokon belüli emelkedő szárny kezdőpontjának „felemelése", illetve a felemelés hiánya alkotják az ún. dőlésprozodémák részrendszerét. 5- A jelek összefoglalása Az alábbiakban minden dallamhordozó szótagfüzért s betűvel jelölünk, az egyedi szótagokat pedig x betűvel. (i) Az elsőfokú intonációs elemzéshez a következő jelek szükségesek: vs,

's, ^s az „eső jellegű" (eső, féleső, eső-emelkedő) karakterdallamok és az őket indító főhangsúlyos szótagok egyesített jelei 's, Ns,

^s a „nem eső jellegű" (emelkedő, ereszkedő, illetve emelkedő-eső) karakterdallamok és az őket indító főhangsúlyos szótagok egyesített jelei 's a skáladallam (féleső skáladallam) és az azt indító főhangsúlyos szótag egyesített jele -*-s a függelékdallam jele az x nem főhangsúlyos szótag dallamhídhatár szünet nincs szünet intonációs elemzéshez az (i) alatt felsorolt jeleken kívül magasság jelek is szükségesek. Ezek a következők: az alápontozott beszédrészlet mély hangfekvésű \ a { utáni eső karakter magas hangfekvésű a f utáni dallam magas hangfekvésű NINCS JEL (x előtt) I D NINCS JEL (két x között) (ii) A másodfokú t (lesodródásra képtelen dallam előtt, ha az nem eső karakter) NINCS JEL (lesodródásra képtélen dallam előtt) a jeltelen dallam normális hangfekvésű 69