Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

^s olyan emelkedő-eső karakterdallam, amelynek kezdőpontja egymagas az eső szárny kezdetével, vagy magasabb annál A következő magasságjelek lesodródásra képes dallamok előtt állnak: | (ha a dallam csúcsmagas- az f utáni dallam magasabb csúcssága összemérhető az magasságú, mint az előtte álló előtte állóéval) (ha a dallam csúcsmagas- a f utáni dallam nem sodródott le sága nem mérhető össze az előtte állóéval) (ha a dallam csúcsma- az ~ utáni dallam ugyanolyan csúcsgassága összemérhető magasságú, mint az előtte álló, de az előtte állóéval) . legalábbis magasabb a lesodródásban kívántnál NINCS JEL a jeltelen dallam lesodródott (iii) Mind az első-, mind a másodfokú elemzés tovább differenciálható a következő jelekkel: 'x. mellékhangsúlyos szótag NINCS JEL (x előtt) az x hangsúlytalan szótag + nyitott junktúra Varga László Jegyzetek # Ez a tanulmány a Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből című MTA (Nyelvtudományi Intézet) kiadvány 1987. áprilisi számában közzétett dolgozatom továbbfejlesztése, és néhány ponton eltér attól. Köszönettel tartozom Gósy Máriának, Kassai Ilonának, Nádasdy Ádámnak és Wacha Imrének az előző változathoz fűzött értékes megjegyzéseikért. Irodalom BARTÓK J. (1971), A hanglejtés jelzése a magyarban. MNy. 67 316-29, 449-59. BOLLA K. (1980), A fonetikai szerkezetek interlingvális egybevetéséről. MFF 5: 40-69. 70