Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

2.6. A DH-ban a főrész kezdete (az első főhangsúlyos szótag) előtt is lehetnek szótagok. Ezek a hangsúlytalan vagy mellékhangsúlyos szótagok alkotják a DH előrészét, más szóval az élőkét. Ilyen előke volt pl. a (7)-ben a hát, a (8)-ban az es az . Ha az élőkében csak hangsúlytalan szótagok vannak, akkor az elődallam (az előke által hordozott dallam) szinttartó, emelkedő és ereszkedő egyaránt lehet. (Hogy ezek mégsem keltik az emelkedő vagy ereszkedő karakterdallam benyomását, annak röpke, gyors, súlytalan ejtésük az oka.) Ha viszont mellékhangsúly is van az élőkében, akkor az elődallam mindig szinttartó. Az elődallamok többsége a rájuk következő főhangsúlyos szótag magasságánál alacsonyabb szinten végződik. A legtipikusabb változatnak az alapvonalhoz közeli szinttartó tűnik. A mellékhangsúlyos szótag jele az élőkében is: 'x. Bár ezt a jelet az intonáció jegyzésekor csak különleges esetekben használjuk, az alábbi példában a szemléletesség kedvéért feltüntetjük. A mellékhangsúlyos szótag ismérve az élőkében az, hogy a hangsúlytalan szótagokhoz képest intenzitástöbblettel rendelkezik (amely gyakran nem éri el a főhangsúlyos szótagok átlagos intenzitástöbbletét), és nem indít sem skála-, sem karakterdallamot . Az élőkén belül az intenzitástöbblettel rendelkező szótag nem indít emelkedő vagy ereszkedő dallamot; továbbá nem lép magasabb szintre mint az előtte lévő hangsúlytalan szótagok, és nem indít onnan szinttartó dallamot sem, mert akkor automatikusan karakterdallam kiindulópontjának, és nem mellék-, hanem főhangsúlyosnak kellene tartanunk. így aztán a mellékhangsúlyt tartalmazó előke szinttartó: végig egyenletes magasságú. Ilyen pl. a (19) előkéje: Hát ez engem viszont [...]. (1

9; Hát

ez

»engem viszont

x

nem

érdekel. | 59