Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

Ha az intenzitástöbblettel rendelkező szótag emelkedő dallamot indít (akár föllép előzményéhez képest, akár nem), a dallam már automatikusan karakterdallam, az indító szótag pedig főhangsúlyos. Ilyen az en- szótag a (20a)-ban. Ugyanez a helyzet, ha a többletintenzitású szótag az előzményéhez képest föllépve vagy föllépés nélkül ereszkedő, illetve föllépés után szinttartó dallamot indít. Ilyen az en- szótag a (20b)-ben. (A főhangsúlyos szótagok által indított szinttartó dallamokat ereszkedő karakternek minősítjük, vö. 2.3.) (20a) Hát ez lengem viszont | l

nem érdekel.| (20b) Hát ez "engem viszont | v

nem érdekel.| Ha az intenzitástöbblettel rendelkező szótag a DH legelején áll, és emelkedő vagy ereszkedő dallamot indít, főhangsúlyosnak (és karakterindítónak) kell tekintenünk: (21a) ''Engem viszont | v

nem

érdekel. | (21b) '"-Engem viszont | v

nem

érdekel. | De mi a helyzet akkor, ha a DH élén álló, intenzitástöbblettel rendelkező szótag szinttartó dallamot indít? Mivel nincs előtte hangsúlytalan szótag, amihez képest megállapíthatnánk, hogy föllépett-e vagy sem, az ilyen szótagot főhangsúlyosnak tekintjük, ha intenzitástöbblete eléri a főhangsúlyos szótagokét, de csak mellékhangsúlyosnak, ha nem éri azt el; vö. (22a) és (22b). (22a) ^Engem viszont | N

nem érdekelj (22b) 'Engem viszont s

nem érdekel.| Az elődallammal kapcsolatban megjegyzendő még, hogy bizonyos változatai esetleg funkcionális jelentőségűek — természetesen csak akkor, ha a beszélő szabad választásából származnak, és nem a szomszédos dallamok csúcsmagassságaihoz való igazodás termékei. Elképzelhető ugyanis, hogy az értelmi attitűdök tükrözésében nem közömbös, hogy az elődallam a magas szint környékén le-60