Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

(15) 'Zsugori, 'markoló, 'kaparintó, zaklató vén bűnös volt.| (DK) Az ilyen lesodródás a féleső karakterdallam utáni DH-ra is átterjed, tehát pl. a (13b)-ben az egykori szó alacsonyabbról indul, mint az el felejtett szó; vagy a (l4)-ben a messze szó alacsonyabb szintről indul, mint a hozzá szó, noha új DH-ban szerepel. A lesodródást nem jelöljük, csak a lesodródás megtörését. (1. 4.1.) 2.5. Az eddigiekben karakterdallamokról és skáladallamokról beszéltünk. Ezeket főhangsúlyos (más néven: elsődleges hangsúlyú) szótagok indítják. A főhangsúlyos szótagok tehát nemcsak intenzitásukkal emelkednek ki a hangsúlytalan szótagok közül, hanem egyúttal dallami csomópontok is: karakter-, illetve skáladallamok indítói. Ez teszi lehetővé, hogy a főhangsúlyos szótagok és a velük kezdődő dallamok közös jeleket kapjanak. A hangsúlytalan szótagokhoz képest intenzitástöbblettel rendelkező és karakter- vagy skáladallamot indító szótagok egyformán főhangsúlyosak, függetlenül attól, hogy akusztikailag az intenzitásuk nem mindig egyforma. Például a (16) második DH-jában a va- szótag az összes többi főhangsúlyos szótagnál erősebb intenzitású: (16) 'Szeretném 'megkérdezni, |Qhogy 'felmerült-e 'valakinek a ^neve . | (GR) Itt a va- szótag nem felemelt magasságával tűnik ki (a lesodródásban részesülve lejjebb áll, mint a fel- szótag), hanem az átlagosnál erősebb intenzitásával. Elképzelhető olyan jelrendszer, amely a különösen kiemelkedő erejű főhangsúlyokat is tükrözi (pl. az általuk indított dallamra utaló jelvonalka megkettőzésével: *s , "s , Vs, ^s, *»s, *s), és ekkor a (16)

'valakinek szavát így kellene átírni: "valakinek. Ehhez azonban előbb be kellene bizonyítani, hogy a szóban forgó különbség egymagában (tehát a főhangsúlyos szótagok egymáshoz viszonyított puszta intenzitástöbblete) funkcionális jelentőségű. De még ha ez bebizonyosodna is, az ilyen jeleket 57