Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

zetes ereszkedése miatt skálának hívjuk, a skálát indító főhangsúlyos szótagot pedig skálakezdetnek. A nem kötelező skála és a kötelező karakter alkotják a DH főrészét. A skálában sorakozó főhangsúlyos szótagok skáladallamokat indítanak. A skáladallamok féleső dallamok, amelyek fonetikailag megegyeznek a féleső karakterdallammal. (Más szóval: olyanok, mint az eső dallamok, de nem érnek le az alapvonalra.) A féleső skáladallam és a féleső karakterdallam jele azonos: 's. (A féleső karakterdallamot azonban DH-határ követi.) Hogy a féleső dallamot mikor ítéljük skáladallamnak (amely után a DH folytatódik) és mikor karakterdallamnak (amely után a DH véget ér), egyszerű konvenció kérdése. A féleső dallamot akkor tekintjük karakterdallamnak, ha a. vele egy megnyilatkozás véget ér és a beszélő elhallgat, illetve ha b. szünet követi. (13a) 'Az, hogy a ...| (GR) (13b) ...'sírva nézte 'szegény 'elfelejtett |Q 'egykori Nénjét.

(DK) Ha a féleső dallam és a rákövetkező új dallam között több szünet is van, akkor mechanikusan az utolsó szünetnél húzzuk meg a féleső karakterdallam (és vele a DH) végét jelző DH-határt: (14) ... bár 'hozzá D kell tennem, hogy |Dez 'messze nem az... (GR) Azok a féleső dallamok, amelyek nem karakterdallamok, a skála részei. A szubglottális nyomás csökkenése miatt a skálában sorakozó főhangsúlyos szótagok mindegyike valamivel alacsonyabbról indítja a maga féleső dallamát, mint az előző, és így a skálán végig lépcsőzetesen ereszkedő tendencia, ún. lesodródás (downdri ft) figyelhető meg. Ez a lesodródás még a karakter csúcsát is lejjebb szoríthatja — legalábbis akkor, ha a karakter eső, féleső vagy eső-emelkedő. A lesodródás ilyen esetekben tehát az egész főrészre kiterjedhet; pl. a (15) végén lévő eső karakterdallam már egészen alacsony csúcsmagasságú: 56