Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

Az eső, féleső és eső-emelkedő dallamok közös jegye az elöl esés. Ezért valamennyiüket összefoglalóan „eső jellegű" dallamoknak fogjuk hívni. Az emelkedő, ereszkedő és emelkedő-eső dallamok pedig a „nem eső jellegű" dallamok csoportját alkotják. A karakterdallamok a később tárgyalandó függelékdallammal együtt dallamprozodémák (Varga 1981). Mivel azonban a féleső karakterdallamról most első ízben esik szó, ennek prozodéma-voltát itt kell bizonyítani. Az alábbi pár tagjai attitűdjükben különböznek. A (11a) magabiztosan lezárt, sima kijelentés; a (11b) viszont arra utal, hogy a kijelentéshez még volna mit hozzátenni: a ki nem mondott folytatás itt a beszélő tanácstalanságát érzékelteti: (11a) ^Furcsa ez a tej.| (11b) 'Furcsa ez a tej...| Az emelkedő karakterdallam helyett ereszkedő, vagy a közvetlenül megelőző szótagnál magasabban kezdődő szinttartó dallamot is használhatunk. Ilyenkor értelmi különbség nem keletkezik, de megváltozik az attitűd. A szinttartó és az ereszkedő dallam kevésbé „hagyja nyitva" a mondanivalót, kisebb feszültséget kelt, mint az emelkedő. Ezért a szinttartó dallamot (feltéve, hogy főhangsúlyos szótag indítja és nem az alapvonalon húzódik) ugyanúgy fogjuk jelölni, mint az ereszkedő karakterdallamot. A (12a) emelkedő dallamú, és jóval kíváncsibb kérdés, mint a (12b), amely szinttartó vagy ereszkedő egyaránt lehet: (12a) És az ''éremgyűjteményem? | (12b) És az ^éremgyűjteményem? | Az ereszkedő karakterdallam viszont nem mindig cserélhető fel szinttartó vagy emelkedő dallamra. Az egyes dallamok legmagasabb pontja a dallam csúcsa. 2.4. A közönséges DH-ban a karaktert indító főhangsúlyos szótag előtt még egyéb főhangsúlyos szótagok is lehetségesek. A DH-nak azt a szakaszát, amely az első főhangsúlyos szótaggal kezdődik és a karakterig tart, a főhangsúlyos szótagok lépcső-55