Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)
Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47
Ha a DH-határ szünettel esik egybe, akkor előbb a DH-határ, majd a szünet jelét tesszük ki: |0« Azt a tényt, hogy a beszélő elhalgatott, mert befejezte mondandóját vagy félbeszakították, nem jelöljük szünetjellel. Amit nyitott junktúrának nevezünk, nem szünet, hanem két szomszédos hang között a természetes átmenet parányi megszakadása, glottális zár vagy az asszimilációs folyamatok elmaradása következtében jön létre. Nyitott junktúra lehetséges pl. az énje szó ejtésében az (n) és a (j) között. Mivel a junktúra túlságosan illékony ahhoz, hogy mindig felismerhető legyen, az értelmi megkülönböztetésekben gyakran jól azonosítható szünet pótolja (vö. az őrben, az Q űrben). A nyitott junktúra jeléül a + jelet ajánljuk, de erre csak különleges célú elemzésben van szükség. 2.3. A közönséges DH egyetlen kötelező része a karakter, amely a DH utolsó főhangsúlyos szótagjával kezdődik és a DH végéig tart, azonkívül egy jellegzetes hanglejtésformát, ún. karakterdallamot hordoz. A karaktert indító főhangsúlyos szótag a karakterkezdet. A vizsgált anyagban előforduló karakterdallamok a következők: eső (jele: v s), féleső vagy teljes nevén félig eső ('s), eső-emelkedő (v-s), emelkedő ('*), ereszkedő ( v -s), emelkedő-eső (A s). A karakterdallamok jeleit a hordozó szótagfüzér írott alakja (itt: s) elé tesszük. Mivel ezek élén mindig főhangsúlyos szótag áll, a karakterdallamok jelei egyúttal a DH utolsó főhangsúlyos szótagjának is a jelei. Mivel a karakterdallam jellemzője a karakter jellemzője is, a rövidség kedvéért „karakterdallam" helyett a „karakter" szót is használhatjuk, tehát pl. az „emelkedő karakter" az „emelkedő karakterdallam" szinonimája. Korábbi munkáinkban a féleső karakterről nem volt szó. A karakterdallamok fonetikai alakulásáról bő felvilágosítást nyújt a szakirodalom (pl. Deme 1962. 503-17; Fónagy-Magdics 1967. 40-100; Kozma-Szende 1981), ezért itt csak nagy vonalakban ismertetjük őket. Az ismertetés előtt azonban tisztáznunk kell a következőket. A beszéd normális hangterjedelmének alsó és felső határa jelöli ki az ún. „mély" és „magas" szinteket. A normális hangterjedelem határain kívül a „túlmagas", illetve a „túlmély" ré-52
