Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

giók találhatók. A túlmagas és túlmély tartományban a beszélő hangszíne is megváltozik. (5) túlmagas normális túlmély magas középmagas közepes középmély mély A mély szint alapvonalnak is nevezhető. Ennek magassága még ugyanazon beszélő esetében is ingadozik. Ezek után rátérhetünk az egyes karakterdallamok rövid jellemzésére. (Részletesebb, egy- és kétszótagú változataikra is kitérő ábrás bemutatásukat 1. Varga 1981.) A jellemzésnél használt sematikus ábrák keretvonalai a magas, illetve mély szinteket jelképezik. Az eső és féleső karakterdallamok megfelelnek annak, amit Deme László „elöl eső" hanglejtésformának nevez (Deme 1962. 504); a különbség köztük annyi, hogy az eső dallam az alapvonalon vagy az alatt (a túlmély tartományban) ér véget, míg a féleső az alapvonalnál magasabban végződik, érezhetően „fennakad": (6) a. Frászkarikát! I b. Furcsa ez a tej .. . I Az eső és féleső karakterdallamok megkülönböztetése tehát az alapvonalhoz való viszonyításon alapszik. Ezért megtörténhet, hogy egy azonos frekvenciaértékek között lezajló „elöl eső" hangmozgás az egyik környezetben féleső, egy másik környezetben eső dallamnak számít. Az eső-emelkedő karakterdallam úgy kezdődik, mint az elöl eső, de azután felemelkedik (vö. Deme i. m. 507): 53