Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

Kétféle DH különböztethető meg: közönséges és különleges. A közönséges DH egy választható élőkéből és egy kötelező főrészből áll, maga a főrész pedig egy választható skálára és egy kötelező karakterre bomlik, vö. (3a). A különleges DH egyetlen függelékből áll, vö. (3b). (3) a. Közönséges DH b. Különleges DH / Főrész / /\ (Előke) (Skála) Karakter Függelék Mindezt a következő példa szemlélteti: (4) És ha kihúzzák a fogadat? — kérdeztem. i i i i i

i i i Előke Skála Karakter Függelék Korábban csak egyféle DH-at ismertünk el; ez választható élőkéből, kötelező főrészből és választható függelékből állt, vagyis a függeléket nem vontuk külön DH-ba, hanem a DH választható részének tekintettük, amely a karaktert követte (vö. Varga 1981). Ez azt a látszatot keltette, mintha a függelék éppolyan természetes része volna a DH-nak, mint az előke vagy a főrész. Valójában a függelék szemantikailag mindig különálló egység, másrészt igen ritka (a GR-anyagban elő sem fordult). Ezért a függeléket célszerűbb inkább külön DH-nak tekinteni (vö. 3-)-2.2. A DH-határ nem mindig jár szünettel, mert gyakran dallami eszközök teszik nyilvánvalóvá. Ugyanakkor szünet a DH-on belül is lehetséges. A hallható szünet — akár rövid, akár hoszszú — a négyzet jelét kapja: D. A szünet a szünetnélküliséggel áll szemben, azzal együtt alkotja a szünetprozodémák rendszerét, vö. (1a) és (1b). Elképzelhető egy olyan jelrendszer is, amely hosszúsága alapján több szünetfokot különböztet meg (pl.: D rövid, Q átlagos, B] hosszú), de ezek külön prozodéma-voltát előbb minimális párokkal bizonyítani kellene; továbbá félő, hogy füllel való megkülönböztetésük sok esetben önkényes volna. 51