Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Szemle – Ismertetések - Csúcs Sándor: Újabb votják kiadványok 199

esi érdemeit (7—18), és három nyelven közölnek szemelvényeket műveiből és votják nyelvjárási gyűjtéséből. Munkácsi tudományos prózáját A votjakok közt (Ethn. 4—5: 93—108), Jelentés az esztergomi fogolytáborban végzett votják nyelvi és néprajzi tanulmányaimról (AkÉrt. 27: 61—77), valamint Újabb votják irodalom (Nyr 1927: 18 —24) c. műveinek egy-egy részlete képviseli (20—82). A kötet hátralevő részében Munkácsi votják gyűjtéséből 48 dalt mutat be a szerkesztő (83—1739, majd rövid Munkácsibibliográfia és informátorainak felsorolása következik. Az ötezer példányban megjelent könyv jó képet ad az olvasónak Munkácsi Bernát munkásságáról és ezáltal jól szolgálja a votják nép identitástudatának megőrzését. Megjelenését nagy örömmel üdvözöljük. 4. Az 1984-es éy termése az új votják helyesírási szótár (Udmurt orfograficeskoj slovar), amely bevezető részében a votják helyesírás szabályait is tartalmazza, természetesen votjákul. A szótári rész 25 ezer sző és szókapcsolat írásmódjáról tájékoztat. Kívülállónak nehéz, sőt gyakorlatilag lehetetlen a szabályzat vagy a szótár értékelése, ezt csak a mindennapi gyakorlat alapján lehetne megtenni. A felületes szemlélőnek is feltűnik azonban, hogy a szótárban milyen sok az orosz eredetű szó (több száz, talán több ezer), többek közt olyanok is, amelyekre nyilvánvalóan semmi szükség nincs a vot jakban, pl. komnata ~ komnatnoj 'szoba ( f n. és mn.)'. Ebbenaz esetben az orosz melléknév átvétele szükségtelen, hiszen a votjakban a főnevek melléknévi (jelző) szerepben is használhatók. A szótár az orosz szavak esetén jelöli a hangsúlyt is. Ez a megoldás azt sugallja, hogy az orosz eredetű szavaknál a hivatalos nyelvhasználat az orosz hangsúlyozást preferálja. A votjákban, mint ismeretes a hangsúly, néhány kivételtől eltekintve, a szó utolsó szótagjára esik. A nyelvész szemét az is zavarja, hogy az orosz eredetű szavak írásmódja, mindig megegyezik az orosz írásmóddal. így pl. a szótár címében C/10BQpb található, holott a votjákban nincs palatalizált ]Db_ fonéma, tehát p-et kellene írni. Az említett kifogások ellenére az új votják helyesírási szótár megjelenése pozitívan értékelendő. A szótár bizonyára hozzájárul majd a votják helyesírás és nyelvhasználat további egységesedéséhez. 5. Rátérve ezek után a nem nyelvészeti tárgyú kiadványok rövid ismertetésére, mindenekelőtt a V. Je. Vladikin, L. Sz. Hrisztoljubova szerzőpár két 1984-ben megjelent etnográfiai művéről kell említést tenni. Az I/ICTOPI/Ifl 3TH0rpa$l/ll/l YANiypTOB (izsevszk, 142 1.), mint címéből kitűnik, a votják néppel foglalkozó etnográfiai kutatások történetét tekinti át. A szerzők a votják etnográfia történetét három korszakra osztják: a kezdetek (az 1720-as évektől a 19- század közepéig), a forradalom előtti etnográfia (a 20. század elejéig), a szovjet korszak néprajztudománya. A kezdeteket itt is (mint a nyelvészetben) Strahlenberg és G. F. Müller nevével jelölhetjük, de az érdeklődés a votjákok néprajza iránt csak a 19- század második felében mélyült el. Ekkor jelent meg B. Gavrilov könyve, amely először közölt votják népköltészeti anyagot, ezen kívül Max Buch, Pervuchin, Szmirnov, Bechterev, Vasziljev művei a legfontosabbak. Ebben a korszakban kezdte meg tudományos működését az első votják szár-205