Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Szemle – Ismertetések - Csúcs Sándor: Újabb votják kiadványok 199

(plusquamperfectum) kifejezési formáit tárgyalja a votják nyelvjárásokban. Alakilag három régmúltat különböztet meg, az első a perfectumból és a val 'volt, vala' nem ragozott segédigéből képezhető, a második az imperfectumbdl és az említett segédigéből. A harmadik régmúlt státusa a votják nyelvtani rendszerben némileg problematikus. Ez az alak a személyragozott -em képzős participium perfectumból és a van 'van' nem ragozott segédigéből áll, érdekessége még, hogy a tulajdonképpeni alany genitivusban van, pl. minam acf^eme van 'láttam volt; tkp. nekem látottam van'. Ez tehát valójában egy habeo-típusú nominális szerkezet, s így kérdéses, hogy van-e helye az igeragozás rendszerében, bár igei funkciója kétségtelen. A három régmúlt jelentésében számottevőbb különbségek nem fedezhetők fel és használatukban sem lehet megállapítani nyelvjárási ingadozást. Zaguljajeva nagy munkát végzett azzal, hogy összeállította négy votják író művei, valamint a megjelent nyelvjárási szövegközlések alapján a három régmúlt statisztikáját. Sajnos a korpuszok terjedelmét nem adja meg, így az adatok egymás közt nem hasonlíthatók össze. A közölt öt táblázatból (55-57) az világosan látható, hogy leggyakoribb az I. régmúlt (135 előfordulás), sokkal ritkább a II. (67) és nagyon ritka a III. (mindössze 12). Az is megállapítható, hogy a szépirodalmi szövegekben gyakoribbak az analitikus formák, mint a nyelvjárási anyagokban. Naszibullin kizárólag olyan analitikus igealakokkal foglalkozik, amelyek eddig nem, vagy alig keltették fel a kutatók figyelmét, és amelyeknek grammatikai státusa nem (teljesen) tisztázott. A Zaguljajeva cikkében is szereplő, ott III. régmúltnak nevezett szerkezet mellett Naszibullin tárgyalja a m^nam vetl-on-e van 'nekem mennem kell', minam vetl-on-e van val 'nekem mennem kellett', mon óertono kariáki 'elhatároztam, hogy visszatérek; tkp. én visszatérést csináltam', m^ni^m gurte kivonó luiz 'nekem a faluban maradnom kellett', ménemé lue 'mehetek; tkp. mentem (menésem) lesz (lehet)'. A felsorolt példák közös vonása, hogy bennük a főige igenévi alakban szerepel, a segédige pedig a létige valamelyik nem ragozott alakja. A szerző részletesen bemutatja a paradigmákat és számos példával illusztrálja e szerkezetek használatát. A további kutatás feladata lesz majd a grammatikai rendszerben elfoglalt helyük kijelölése. Mindkét szerző foglalkozik a tárgyalt analitikus formák keletkezésének okaival, s mindketten úgy vélik, hogy azok tatár hatásra keletkeztek a votjákban. A tatár hatás lehetőségét természetesen nem tarthatjuk kizártnak, hiszen az a votják hang-és alaktani rendszerben és különösen a szókészletben jól kimutatható, megjegyzendő azonban, hogy pl. a régmúlt analitikus — a votjákkal anyagukban és szerkezetükben teljesen megegyező — formái a zürjenben is megtalálhatók. Úgy vélem, ebből joggal következtethetünk az összetett igealakok őspermi eredetére. Az őspermi korban viszont tatár hatással egyáltalán nem számolhatunk. További megfontolást igényel, hogy az esetleges zűrjén párhuzammal nem rendelkező összetett igealakok létrejöttéhez is megvoltak és megvannak a votjákban a szükséges anyagi, szerkezeti és funkcionális feltételek. Ezek az alakok tehát a tatár nyelv analóg szerkezeteitől függetlenül is keletkezhettek, s a tatár analógia legfeljebb elősegítője, de nem egyedüli oka volt létrejöttüknek. A kérdés mindenesetre további vizsgálódásokat igényel. 203