Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Szemle – Ismertetések - Salánki Zsuzsa: Mikko Korhonen: Finno-ugrian Language Studies in Finland 191

a magyarok s a szlávok is eredetileg "bizonyára ugyanazt a nyelvet beszélték, mint a finnek. Ezután a szerző tömören összefoglalja a finnugor rokonság felismerésének fokozatos kibontakozását, melyben német s más európai tudósok jelentős szerepet játszottak. Ahogy a nyelvrokonság gondolata a 19. század elejére fokozatosan tért hódított finn tudományos körökben, a fent említett, antik nyelvekkel való rokonítási kísérletek sorra elhaltak. Mindezen munkálatok elindítójaként, ösztönzőjeként áll előttünk H. G. Porthan, Korhonen szerint az utolsó igazi finnországi polihisztor, a finn nyelvjárások kutatásának kezdeményezője, nyelvtani, szótári munkálatok megindítója, a finnugor rokonság tanulmányozója. Elsőként fogalmazza meg olyan expedíciók szükségességét, melyek Oroszország népeiről és nyelveiről, elsősorban nyilván a rokon népekről gyűjtenének anyagot. Mindezek alapján a szerző Porthant és korát meghatározónak tekinti a későbbiekre nézve. Az a rövid fejezet, amely az 1828 körüli eseményeket foglalja össze (35-39) igazi fordulópontnak a fenti időszakot tekinti, mint a későbbi kutatások megindítóját. Az egyetem átköltözése pedig inkább betetőzése volt mindannak, amit az ország életében az Orosz Birodalomhoz kerülés jelentett 1809-ben. E körülmény kedvezett— a svéd kultúrától való eltávolodás szándékával — a finn nemzeti mozgalom kibontakozásának. Ugyanez a szándék nyilvánult meg a kormányhivatalok, majd az egyetem Helsinkibe telepítésében is. Ha ez az esemény inkább csak lezárója volt is a fenti törekvésnek, a finn nyelv egyetemi oktatása szempontjából mégis fordulópontot jelentett. Létrejött az első állandó finn lektori állás (1829), melyet K.N. Keckman töltött be. Rövid összefoglalást kapunk tevékenységéről, mely tükrözi azt, hogy így véglegesen megszilárdult a finn és rokon nyelvei oktatásának helyzete. Keckman előadásaiban foglalkozott a finn és rokon nyelvei, köztük az észt, lapp, magyar rokonságával, népköltészettel — 1836-tól a Kalevalával! Egyéb oktatói és tudományszervezői munkássága is jelentős: többek között egyik alapító tagja volt a Finn Irodalmi Társaságnak (1831). A következő fejezet (40-66) a korai összehasonlító nyelvészet s a finn őstörténet kutatásának kezdeteit ismerteti. Ösztönző hatásúnak tekinti Pallas tevékenységét, az indoeurópai nyelvcsalád felfedezését, közvetlenül pedig Rasmus Rask 1818— ban tett finnországi látogatását. Ez utóbbi legfontosabb eredménye volt, hogy támogatta a Porthan-kori, de még meg nem valósult tervet: az Oroszországban élő rokon népek tanulmányozását. Személyes közbenjárása vezetett ahhoz, hogy A.J. Sjögren meghívást kapott Pétervárra, majd az elkövetkező években megvalósíthatta a finnugrisztika történetének első gyűjtőútjait. A szerző részletesen megismertet Sjögren tevékenységével, gyűjtőútjaival, az ezt elősegítő körülményekkel s személyekkel. Sjögren több expedíciót hajtott végre: az elsőt, mely csupán egy nyarat vett igénybe, tájékozódó jellegű terepgyakorlatnak szánta a következőhöz, mely 1824-től 1829-ig tartott. Ennek során bejárta Karjalát, Lappföldet, kutatott zűrjén, votják, cseremisz területeken és hatalmas mennyiségű, a legkülönfélébb témákat érintő anyagot gyűjtött. Később járt a Kaukázusban, majd a lívek és vótok között. Munkái közül Korhonen különösen a zűrjén nyelvvel és a balti-finnekkel foglalkozókat értékeli időtállónak. Sjögren fedezte fel a vepszét, a lűdöt s elsőként 193