Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Szemle – Ismertetések - Salánki Zsuzsa: Mikko Korhonen: Finno-ugrian Language Studies in Finland 191

vizsgálta a finn és zűrjén viszonyát. Eredeti célját, a szibériai népek közé teendő expedíciót, nem tudta megvalósítani, ám sikerei eredményezték azt, hogy Castrén bizalmat kapott s elvégezhette e munkát. Végül rövid értékelés zárja Sjögren életművét. Korhonen mint elméleti szakembert, utazót és gyűjtőt méltatja. A történeti-összehasonlító módszerek alkalmazásával egy, Setäläig tartó korszaknak mutatott irányt. Közben pedig még ahhoz a tudóstípushoz tartozott, amely a finn nép múltjának felderítése céljából egyaránt foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, néprajzzal, antropológiával stb. Szándéka ellenére, munkássága Finnországon kívül, Pétervárott zajlott. S bár így jelentős mértékben hozzájárult a finnugor kutatások pozíciójának megerősödéséhez, a finnországi tudományos körök részéről sok értetlenségben volt része. Ám ma már vitathatatlan, hogy a Finnországban folytatott kutatások története nem hagyhatja tevékenységét számításon kívül. A fejezet további része Castrénnel, a kor másik nagy utazójával foglalkozik, ö volt a helsinki egyetem történetének első nyelvészprofesszora, aki kora összehasonlító nyelvtudományi módszereit alkalmazva vizsgálta a finn, lapp és észt rokonságát. E munkájában — melyet az egyetemi docensi állás elnyeréséért készített —, elsőként hívta fel a figyelmet e nyelvek fokváltakozásának nyílt és zárt szótagtól való függésére. A szerző részletesen ismerteti Castrén expedícióit, az általa bejárt területeket, a tanulmányozott témákat. Különösen figyelemreméltónak tartja jurák szamojéd nyelvi és folklór anyagát, mely által elsőként bizonyította a már ugyan korábban feltételezett, de nem bizonyított tényt, a finn és szamojéd nyelvek rokonságát. Érdekes módon, munkája kezdetén Castrén is kételkedett e rokonságban, ám a későbbi vizsgálatok megváltoztatták véleményét. Következő szibériai útján az előzőnél jóval hatalmasabb területeket járt be, tanulmányozta valamennyi szamojéd nyelvet s az oszt jakot is. 6 „még" 150 karaassz nyelven beszélő szamojédot talált. Nem csupán a finnugor és szamojéd, hanem a finnugor és török, valamint mongol nyelvek viszonya is foglalkoztatta. Az a rokonság, melyet az uráli-török-tunguz-mongol, sőt talán még az indoeurópai (kaukázusi) nyelvek között is feltételezett, számára egyaránt volt nyelvi és embertani. Habár ennek az elméletnek nem Castrén az első s egyetlen képviselője, Korhonen elsősorban az ő ilyen értelmű, 1848-ban elhangzott előadásának tulajdonítja az altáji nyelvek és népek családjának messzire ható gondolatát. Különböző előzmények után — melyet külön rész ismertet — 1850-ben megalapították a helsinki egyetem finn nyelvi katedráját. Első professzora — korán bekövetkezett halála miatt mindössze két évig — Castrén lett. Oktatói munkássága mellett kiadásra készítette elő gyűjtött anyagát. Elsősorban egy szamojéd nyelvtant szándékozott megjelentetni. Mindez végül csak halála után jelent meg. Castrén, a szerző bemutatása szerint, kora romantikus ihletésének szellemében munkálkodott; célja a finn nép múltjának megvilágítása, egy levele szerint annak bemutatása, hogy legalább az emberiség egy hatodát adják az — általa feltételezett — rokon népek. Mindazonáltal gyűjtései, munkái az objektivitás és tiszta tudományosság szellemében íródtak. Ezért méltán gyakorolt ösztönző hatást a későbbi korok kutatóira is. 194