Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

vetkező mondatot például csak irtó prozódiájú, korrekciós mondatként tudná elemezni: (116) Mari 'könyvet ir a disszertációjából. Pedig a mondat tökéletesen adekvát az alábbi semleges, nem korrekciós kontextusban is: (117) "Hallom a feleséged megvédte a disszertációját. És mit csinál most?" "(Mari) 'könyvet ír a disszertációjából." A nehézségek egy részének kiküszöbölésére az elmélet újabb változatában kísérlet történt: a szerzők, ezúttal Barabás et al. (1985), a lapos prozódiájú, semleges mondatok között olyanokat is megengednek, melyek F pozíciója ki van töltve, igéje pedig hangsúlytalan. Ezeket azonosító beszédértékűeknek nevezik. Pl. i (118) 'Holnap ünnepeljük meg a 'születésnapodat.' Minthogy azonban szerintük lapos mondatokban csak az ige lehet választhatóan hangsúlytalan, a (114)-(115) típusú mondatok tág fókuszú értelmezését továbbra sem tudják levezetni. E módosítás tehát nem oldja meg a problémákat — viszont lehetetlenné teszi az irtó és lapos hangsúlyok következetes megkülönböztetését. Az irtó hangsúly azonosításának alapja az volt, hogy kiirtja az utána következő szintaktikai szó hangsúlyát, megszünteti annak fonológiai szó értékét —de a (118)-as lapos mondat első szavának hangsúlya is ezt teszi. (Az irtó hangsúly azért nem azonosítható annak alapján, hogy külső fonológiai határ közbeiktatása nélkül nem követheti újabb főhangsúly, mert akkor a, lapos mondatok utolsó szavának hangsúlya is irtó volna — tehát valójában nem is léteznének lapos mondatok.) Az is kétséges, hogy a többszörösen ellentétező korrekciós mondatokban valóban mindig fonológiai külső határ választja-e el az irtó hangsúlyos kifejezéseket. Tekintsük az alábbi mondatokat : 45