Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

A szerzők két, élesen szemben állónak tekintett fonológiai-szintaktikai mondattípust különböztetnek meg a magyarban: az irtó és a lapos prozódiájú mondatokat. Az irtó mondatokban egy vagy több irtó hangsúly van, azaz egy vagy több olyan hangsúly, amit fonológiai külső határ közbeiktatása nélkül nem követhet újabb fohangsúly. Az utal egyértelműen irtó hangsúlyra, ha a lehetségesnél kevesebb fonológiai szót találunk a mondatban. A lapos mondatokban egy vagy több lapos hangsúly található. Az irtó mondatok korrekciós beszédértékűek; Selkirk terminológiájával élve szűk fókuszú mondatok; a lapos mondatok pedig semleges beszédértékűek; Selkirk terminológiájával tág fókuszúak. Ez a megközelítés kizárja annak lehetőségét, hogy egy és ugyanazon mondat kommunikációs értékét tekintve többértelmű legyen, s a kontextus döntse el korrekciós vagy semleges mivoltát. Ennek az álláspontnak a tarthatatlanságát a fentebb, a 4. pontban elemzett példák már bebizonyították. Hadd emlékeztessünk rá, hogy Prószéky et al. (1984) álláspontja szerint például az (112) Egy 'autó állt meg a ház előtt. (113) 'Csalókat tartóztatott le a rendőrség. típusú mondatok csak kontrasztív értelműek lehetnének, azaz, csak a (114b), illetve (115b) alatti kontextusokban fordulhatnának elő; a (114a), illetve (115a) alatti kontextusokban nem. (114a) "Mi történt?" "Egy 'autó állt meg a ház előtt." (114b) "Mi állt meg a ház előtt?" "Egy «autó állt meg a ház előtt." (115a) "Mi történt?" "Csalókat tartóztatott le a rendőrség." (115b) "Kiket tartóztatott le a rendőrség?" "Csalókat tartóztatott le a rendőrség." A problémák oka részben abban rejlik, hogy az elmélet nem ismeri el annak lehetőségét, hogy semleges mondatban az ismert információt közlő mondatrészek hangsúlytalanul álljanak. A kö-44