Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

szerkezet szintjén T pozícióban áll — ezért nem kap magassági nyomatékot, s ezért terjed ki hatóköre S-ra. Később, a feltételezett stilisztikai szabállyal a mondat S komponensébe kerül, ez azonban szemantikai és fonológiai értelmezését már nem befolyásolja. (100) tehát azért kétértelmű, mert két különböző sszerkezetre vezethető vissza: (100a)-ra és (100b)-re. (100) 'Ketten hívtak meg valakit. (100a) [g[g'Ketten [g

hívtak

meg valakit]]] 'Két olyan személy volt, aki meghívott valakit.' (100b) [=Valakit [g'ketten [ghívtak megj]] 'Volt valaki, akit ketten hívtak meg.' A kvantifikált kifejezéseket Q, illetve T pozícióból S pozícióba vivő stilisztikai szabályt a következőképpen fogalmazhatnánk meg: (101) Az olyan kvantifikált kifejezés, mely egy S csomópont testvéreként funkcionál, hátravihető S-be. E megoldás természetesen csak a generatív elmélet keretében működik; ha e keretből kilépünk, akkor a (88a)-(96a) vagy a (88c)-(96b) alatti mondatpárok logikai szerkezetének különbségét kizárólag a mondatok intonációjának különbségéből kell levezetnünk (ahogy ezt például Hunyadi 1981 is teszi.) Ezt például efféle értelmező szabályokkal érhetjük el: (102) [s

...

í^il^18

}

kvantifikált XP ...] —- hatóköre S 13 + m. ny. (103) [Q

... í^erzálisj

kvantifikált

yj ...] _ hatóköre S •-S 1 pozitív J -1 - m. ny. Természetesen, ha ezt az utat járjuk, akkor a kvantorok pozíciójának, intonációjának és értelmezésének fentebb felállított rendszerét több más ponton is módosítanunk kell (nem köthetjük ki például, hogy egy kvantifikált kifejezés csak akkor kaphat magassági nyomatékot, ha olyan mondatpozícióban áll, mely kötelezően magassági nyomatékkal jár együtt; s fel kell 37