Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)
Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1
E jelenségek látszólag mind a kvantifikált kifejezések értelmezését megadó (87) alatti szabály, mind a kvantifikált kifejezések intonációját jellemző (86) alatti általánosítás érvényét kétségbe vonják — mindazonáltal a generatív elmélet eszköztára lehetőséget nyújt rá, hogy beillesszük őket a kvantifikált kifejezések szintaktikai pozíciójának, értelmezésének és intonációjának fentebb vázolt rendszerébe. A javasolt megoldás (É. Kiss 1984a) a generatív elmélet azon feltételezésén alapul, hogy a mondatok szintaktikai szerkezete (s[ekély -szerkezete) különbözik a mondatok megjelenési formájától. Az úgynevezett stilisztikai szabályok (például a szórendet jelentésbeli különbségek nélkül felcserélő szabályok) csak a mondat megjelenési formáját befolyásolják, s-szerkezetét nem. A szemantikai értelmező szabályok és a fonológiai szabályok viszont a mondat s-szerkezetén működnek. Azaz: (98) s-szerkezet magassági nyoma- szemantikai érteitek kiosztás mező szabályok stilisztikai szabályok A generatív elmélet keretein belül tehát legitim az a feltételezés, hogy a nagy hatókörű, magassági nyomatékot viselő univerzális vagy pozitív kvantifikált kifejezések az s-szerkezet szintjén Q pozícióban foglalnak helyet, s egy stilisztikai szabállyal kerülnek az ige mögé, a mondat S komponensébe. íme tehát (96a,b) s-szerkezete: (99a) [^[Q'Mindenkit] [g[p'ketten] [g hívtak meg]]]] (99b) LlCgL'Sok embert] [g[p 'ketten] [ghívtak meg]]]} Minthogy a szemantikai és fonológiai értelmezés alapja az sszerkezet, a mindenkit, illetve sok embert kifejezésekhez a (87) alatti értelmező szabály —helyesen —S-ra kiterjedő hatókört, a (69) alatti filter pedig magassági nyomatékot rendel. Ugyanígy elemezzük az S-ben álló nagy hatókörű egzisztenciálisan kvantifikált kifejezést is: feltételezzük, hogy az s-36
