Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)
Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1
A kvantifikált kifejezések intonációját legegyszerűbben úgy vezethetjük le, ha kiindulásul kikötjük, hogy egy kvantifikált kifejezés csak akkor kap magassági nyomatékot, ha olyan szintaktikai pozícióba kerül, mely kötelezően magassági nyomatékkal jár együtt. A mondat standard szerkezeti egységeiben álló kvantifikált kifejezéseket tehát az alábbi megoszlásban jellemzi a magassági nyomaték megléte vagy hiánya: (82) S pozíció: -m.ny. F pozíció: +m.ny. T pozíció: -m.ny. BD pozíció: +m.ny. (BD szimbólummal a bal oldali diszlokációban álló, mondathatár előtti kifejezést jelöljük. Magassági nyomatéka abból következik, hogy szükségszerűen önálló intonációs kifejezést alkot.) Kvantifikált kifejezések azonban nem csak, sőt nem is elsősorban a mondat standard pozícióiban jelenhetnek meg; legtipikusabban az F és T pozíciók, azaz az S és S összetevők közé kerülnek egy adjunctio-nak, hozzácsatolásnak nevezett eljárással. Ezt az eljárást az alábbi példával illusztráljuk: (83) Q minden barátját j vacsorára hívta meg et e t e k e t Ha egy A elemet (például a többször is kifejezést) B-hez (itt S-hoz) csatolunk hozzá, akkor A B testvércsomópontja lesz, s kettejük szülőcsomópontjaként B ismétlődik meg. A T és F közötti Q pozícióban álló összetevők kötelezően magassági nyomatékot kapnak. Ennek megvalósításához nem szük-30
