Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)
Szemle – ismertetések - Rédei Károly: Mikko Korhonen: Johdatus lapin kielen historiaan 226
b) függő esetekben és több birtok esetén Sg. Du. Pl. 1. sz. *-ne *-nen *-nak/-näk 2. sz. *-nte *-nten *-ntak/-ntak 3. SZ. *-nsa/-nsä *-nsan /-ns'àn *-nsak/-nsäk A lapp birtokos személyjelek a fenti rendszer fejleményei. Pl.: sg. 1. sz. : korai ősfinn *-me > őslapp *-mg > lpN -m niei'dám 'leányom'; du. 1. sz.: korai ősfinn *-men > őslapp *-men > lpN -me, -ma (niei'dâme 'a mi kettőnk leánya'); pl. 1. sz.: korai Ősfinn *-mak/-mäk (vagy *-mat/-mät) > őslapp *-mek > lpN -mek, -mâk (niei'dâmek 'leányunk). 237. 1.: a cser. kï'âam 'käteni' nyilván sajtóhiba kï$em helyett. A 245—249. lapon a melléknevek jelzői alakjáról és fokozásáról olvashatunk. 4.2. A történeti alaktan második fele az igeragozással foglalkozik (249—312). Ez a következő témaköröket foglalja magába: mód- és időjelek, igei személyragok, az igék névszói alakjai, az összetett igealakok. — A lappban négy igetőtípus van: a) egy szótagú tövek (l3B- 'lenni', tagadó ige: i-~3£-~á-), b) páros szótagú tövek (gullá - 'hall', boatte- 'jön'), c) 3—5 stb. páratlan szótagú tövek (cuoJ|ásti - 'egy pillanatra megáll'), d) összevont (kontrahált) tövek (cok'kat: ook.-kam: óok'kajim 'ül', dug'gjut: dug'gjum: dug'gjujim). A FU alapnyelvben három igemód volt: a jelöletlen indicativus, a -ne jeles conjunctivus (potenciális-kondicionális) és a -k, ill 0 morfémás imperativus. Tekintettel arra, hogy a PU, ill. a FU alapnyelv az alárendelést csak a mondaton belül ismerte, s a mondatok közötti logikai viszonyt — mind a mellé-, mind az alárendelést — kötőszó nélküli mellérendeléssel fejezte ki (vö. Ravila: FUF 27: 1—136), helyesebb volna a -ne jeles conjunctivust optativus-desiderativusnak nevezni. A feltételes módot eredetileg jelöletlen (azaz kötőszó és módjel nélküli) mellérendeléssel fejezték ki; ilyen típusú feltételes mondatok a mai finnugor nyelvekben is vannak. Pl. m. Későn indulsz, későn érsz. A feltételes mondatokra vonatkozóan 1. Riese, The Conditional Sentence in the Ugrian, Permian and Volgaic Languages. Wien 1984; 1. még uő.: NyK 83: 383—393, 84: 229—243, 85: 411 —416. — A mai lappban négy igemód van: indicativus, potenciális, kondicionális és imperativus. Valamennyi a korai ősfinn alapnyelvig nyúlik vissza. Az indicativusnak nincs külön módjele. A potenciális jele (lpN -$~, -%'%>-' -35~) az őslappban *-nz> - lehetett, mely korai ősfinn *-ns- vagy *-né- alakra vezethető vissza. Finn megfelelője is-i (a végső i a múlt időjellel azonos). Ez a mód jel genetikailag azonos lehet a *-qce kicsinyítő képzővel. Az összekapcsolás szemantikailag valószínűnek látszik, mivel a conjunctivus (kondicionális és potenciális) bizonytalan, csupán elgondolt cselekvést fejez ki. A potenciális rokonságába vonható az - ai se-/-äi se -, -aitse/äitse (<~- permi £, z) mozzanatos képző is (251—252). A lapp kondicionális (N -•£-, -vS-) őslapp *-kc- < korai ősfinn *-ks- vagy *-ke- alakból származik. Ravila (FUF 23: 57) lehetségesnek tartja, hogy a feltételes mód jele a potenciális-kondicionális *-ns- vagy *-nc- jelével azonos: a nazális és a 235
