Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Rédei Károly: Mikko Korhonen: Johdatus lapin kielen historiaan 226

munase 'mennek' (Rédei: NyK 83: 99). A votj. nilmi, nildi, nilzi, a zürj. muname stb. (r* votj. siiskomi < *-m3k) végéről csak *k többes számjel kophatott le; a *t egyáltalán nem jöhet szóba, mivel a *t hangnak a permi szuffixumokban (képzőkben és ragokban) zürj. -d, P -t, votj. -t folytatói ismeretesek. — Az uráli eredetű *-n birtoktöbbesítő jelre Korhonen a birtokos ragozásban tér ki. A lapp esetragokat Korhonen a 210—233. lapon tárgyalja. Korhonen a FU alapnyelvre hat esetet és nyolc esetragot tesz fel. Hajdúnál (BUNyt/ 62, 118—125, UrJazNar. 228, 292—303) hét, (illetőleg mindkét műve második megadott lelőhelyén) nyolc, Rédeinél (CTIFU 1: 133) nyolc ősi esetrag szerepel. Eltérés mutatkozik még a következőkben: a) Korhonen a locativusi *t-t kérdőjellel, Hajdú és Rédei kérdőjel nélkül közli; b) Korhonen lativusi *n, Hajdú és Rédei jésített *n raggal számol. Az alábbiakban a lapp esetragok közül csak azok fejtegetésébe bocsátkozom, amelyeknél ez valamely okból indokoltnak mutatkozik — pl. hangtani, alaktani vagy funkcionális tekintetben nem egyenes folytatói valamely korai ősfinn vagy finnugor esetragnak —, vagy amelyek finnugor vonatkozásaival kapcsolatban Korhonentól eltérő nézetet képviselnek. Az accusativus ragja a többes számban -d : lpN gödiid 'sátrakat' < őslapp *k*dijdë < korai ősfinn *kota~j-ta. A PU -*ta/tä eredetileg az ablativus ragja volt, a részleges tárgy (partitivus) jelölésén át vált a teljes tárgy (accusativus) ragjává. Ezen esetrag megfelelői a finnségi nyelveken és a lappon kívül megvannak a mordvinban, a cseremiszben, a permi nyelvekben és a szamojédban. A permi prosecutivus ragja előtt (zürj. ~§c/, P -§t , votj. -eti , -jti) nem indokolt Korhonennál (215) a kérdőjel. Ezen esetragok kétségtelenül a PU *-ta/tä ablativusrag folytatói (1. E. Itkonen: FUFA 32: 64; Rédei: NyK 70: 171 kk., 82: 265—270, SzFU 17: 279—284; Majtyinszkaja: in: OCHOBbl (jjl/IHHO-yropCKOrO fl3blK03HuHHfl 1974. 251 kk.). Az illativus egyik végződése az őslappban *-jen volt, amelyhez a norvég-lappban még pleonasztikus i járult: lpN varrii 'vérbe' < *varri < őslapp »ver^n < *vgrejgn + i . Ez Korhonen szerint összetett rag (lativusi *j + *n), a norvég-lappban jelentkező pleonasztikus i is a *j lativusrag folytatója. A *j finnugor az *n uráli eredetű (217—218). Korhonen a FU *j lativusrag folytatói között a m. á/é > a/e lativusragot (alá, reá, fölé, közé, mellé, oda, ide, haza, hová ~ hova) nern említi. Korábban elterjedt volt az a nézet, hogy a m. lativusi á/é PU *-Ac-ból származik. Toivonen (FUF 28: 10 kk.) mutatott rá elsőként arra a lehetőségre, hogy a magyar lativusrag eredeti *j'-ből is megfejthető. A lativusragnak a régiségben és a nyelvjárásokban labiális változatai is vannak: ÓMS egembelu, 1531: felew, HeltKron. 87 î felB, továbbá mellé, eggyü^ öggyü, esszü~ összü (1. Bárczi, TA 193). Bárczi korábban (i. m.) úgy vélekedett, hogy a magyar lativusrag a PU *k > ősm. *f alakból keletkezett óm. yu/^-ü diftongus két irányú fejlődésével jött létre: a) 1tí > yú > ó, ú, 6, ú; b) fu , yü > ?i n i > è~I (> á) . Ezt a nézetet"fogadta el aztán Hajdú (BUNyt. 123—124) és jelen munkájában Korhonen is (229). Hajdú legújabb munkájában (UrJazNar. 300 — 301) a *k mellett a *j'-ból való származtatást is megengedi. Bárczi A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése (Budapest 1982) című posztumusz művében (48—49) az á/é (> a/e) lativusrag esetében — véleményünk szerint helyesen — 232